Vallási háborgatások a XVIII. sz.-ban.
Vallási háborgatások a XVIII. sz.-ban.
Egyébiránt a vallási háborgatások az egész XVIII. század folyamán Szabolcsban is épen úgy napirenden voltak, mint az országnak más részeiben. A templomok elvétettek; templomot, tornyot építeni meg nem engedtetett. Egy templomtető megjavítása miatt járni kellett a vármegyét s a hatóságokat, míg arra engedélyt kaphattak az egyházak, p. N.-Kállón, hol Rozgonyi Pál róm. kath. lelkész feljelenti (1766.) az építkezni akaró ref. ekklézsiát a vármegyén s az egyházat az építkezéstől eltiltatja stb. Majd „1777. Horti Imre róm. kath. káplán az orosz pappal együtt vasárnap délesti cultus alatt az fiú-iskolába menvén, … kilencz kis-kátét elszedett a gyermekektől s azt elvitte” … „Gróf Batthyány Ignácz egri nagyprépost, Szabolcs vármegye Egyek községéből (akkor ez is Szabolcs vármegyéhez tartozott), 1768-ban épen nyár derekán 152 családot s összesen 901 lelket elüldöztetett.”
Az 1781-iki türelmi rendelet, valamint az 1786-iki nyilt parancs némi pihenőt engedtek az üldözötteknek, míg végre ezek után meghozatott az 1790–1. évi országgyűlésen a korszakalkotó 26. törvényczikk, 358mely az evangelikus egyházak jogait s szabadságát, szabadabban, részletesebben állapította meg, mint az eddigi törvények. Ennek a törvénynek az alapján állt és épült az ág. és helv. hitv. egyház Magyarországon egy félszázadig az 1848. évi XX. t. cz. meghozataláig.
