Osztályozás.
299Osztályozás.
Az ártérfejlesztés és osztályozás ügye azonban különböző formahibák miatt megakadt, a reklamácziók ujabb elbírálás, helyszíni szemlék eszközlése végett az ötös bizottságnak visszaadattak, a hol is az eljárás újból kezdetvén, II-od fokú hatóságként Jász-Nagykún-Szolnok megye alispánja delegáltatott, kinek 1898-ban hozott határozatát végleg csak az 1899. folyamán birálta felül a m. kir. földmivelésügyi miniszter akként, hogy a mély 1830-iki ártérre nézve az egész eljárást helybenhagyta, az 1876-os magasparti, a társulat hortobágyi öblözetében fekvő ártérre nézve az eljárást megsemmisítette, minek folytán a társulat kimondta, hogy ezen öblözetében a magasparti ártért kötelékébe ezúttal bevonni nem kivánja, s elrendelte az osztályozás haladéktalan foganatosítását.
Hosszas vita és a miniszterium rendelkezése után 1897-ben határozta el a társulat előbb, hogy a gátvonal mentén, később, hogy Debreczenbe, a társulati székhelyre is telefon-hálózatot létesít; az előbbi 1898 év elején el is készült s üzembe vétetett, az utóbbi most van munka alatt.
A társulat műszaki hivatala e közben elkészítette az általános belvízrendezés és a Hortobágy öntözési tervezetét s azok felülbírálás végett 1897-ben a m. kir. földmívelésügyi miniszterhez felterjesztettek, s onnan a belviz-tervezetre vonatkozó rész 1899. folyamán kedvező bírálattal le is érkezett, azonban a közgyűlés érdemileg máig sem határozott a kivitel felől, pénzügyi és gazdasági szemponból saját küldöttsége által megbírálását rendelvén el; a Hortobágy öntözési tervek még fent vannak, s várják a részletes bírálatot.
Az 1898. év folyamán a gyengének mutatkozó zsilipek, meglehetős nagyszabású betonfogak betételével, és a körgátba alkalmazott fa-zsilippel erősítettek meg. Munkába vétetett Egyeken állami hozzájárulással egy nagyobb szabású partvédelmi munka, s elhatároztatott Kesznyétemnél is a szakadó Tiszapart megerősítése czéljából egy, a mederbe épített, párhuzamművekből álló partvédezet létesitése.
A jövőben megoldandó nagyfontosságú kérdések, első sorban a műszaki osztályozás, tehát a teherviselés arányainak megállapítása, másod sorban a belvízrendezés, melynek előbb-utóbb a társulat keretében leendő foganatosítása csak idő kérdése. A társulat érdekeltségének egy része, rosszul felfogott érdekből s főkép a munkálatokból származó terhek elvállalása iránti félelemből, tartózkodó még mindig ezen kérdéssel szemben.
Nem lehet itt feladatunk, hogy a társulat kiterjedésére és vagyoni állapotára nézve részletekbe bocsátkozzunk. Ez maga egy egész kis monografiát tenne ki. Elég e helyütt csak az elért eredményre utalnunk.
