Szabolcsi misszió.
Szabolcsi misszió.
Nyíregyházáról, mint központból áradt szét azután ez egyház némely, a székvárossal szomszédos községekbe. Igy Oros község határában ma már mintegy 500 hívő, – Nagy-Kálló határában, Geszteréd és Hugyaj községekben, Ujfehértó, Pazony és Kótaj területén, Balkányban, Szakolyban stb. 5–50–100 főig menő szórványokban találunk ág. h. evang. hívőket, a kiket részint mint szervezett leánygyülekezeteket (Hugyaj, Geszteréd), részint mint szórványokban lakó gyülekezeti tagokat a székváros anyaegyházának lelkészei gondoznak. Az 1893–95. évi budapesti országos zsinat utasítván az egyetemes egyházat, hogy az összes politikai községeket egyházmegyékbe és anyaegyházak körül csoportosítsa, s hol az ág. hitv. ev. egyház hívei nagyobb számmal, bár több községben elszórva találhatók, ott megfelelő központokon missziói lelkészi állomásokat szervezzen: a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület Nyíregyháza anyaegyházat s a hozzá szorosan odatartozó Hugyaj és Geszteréd leányegyházakat kivéve, Szabolcs vármegye összes ág. hitv. ev. lakóit „szabolcsi misszio” neve alatt csoportosította, s egyelőre a nyíregyházi lelkészi hivatal gondozása alá helyezte, a közel jövőben pedig – valószínűleg Nagy-Kálló székhelylyel – számukra külön missziói lelkészi állomást fog szervezni.
