Hitujítás.
Hitujítás.
Szabolcsban a hitújításnak minden kedvezett. A huszíta tanokat üldöző barátinquisitorok zaklatása, a főesperesek túlkapásai, a nagy egyházi büntetéseknek (interdictum, excommunicatio) sűrű alkalmazása, a protestantismus számára nem kis mértékben készítették elő a talajt. A merész újítás varázsa divattá tette az új tant.
Az akkori sajátságos politikai helyzet, és hogy Szabolcs a Báthoryak révén erős érintkezésbe jutott Erdélylyel és a vármegyei nemesség politikailag Erdélyhez szított, maga után vonta Szabolcs vallási amalgamizáczióját is.
Szabolcs urai közül a Báthoriak, Várdaiak és a velök rokon Nyáriak maradtak utolsó katholikusoknak, még egy ideig.
A tisza-polgári róm. kath. templom belseje.
Saját felvételünk.
1605. táján a protestantizmus már bevégezte Szabolcsnak meghódítását és a róm. kath. vallás alig egy-két helyen tudta még rejtegetni a szentély lámpáját. E helyek egyike volt Kis-Várda, melyet a mondott évben Bocskay 340István hajdúi fölvervén s Csázlay István plébánost elfogván, sok kínzás után a kisanarcsi tóba fullasztották. (Egykorú följegyzés.) A másik, ahol még, legalább időnként, a katholiczizmus nyomaival találkozunk, Nagy-Kálló. Itt a nemes Kállayak változásával a szentély lámpája talán már 1564. táján kialudt s az egyház az új hit pásztoraié lett, akik kezdetben gyóntatván, misefélét végezvén és a szentképeket meghagyván, a nagy egyházszakadást jó ideig nem tették feltünővé. Itt a katholiczizmus, mint várbeli katona-lelkészség vonta meg magát, sajnos már csak az idegen zsoldosok és labanczok ótalma alatt, akik nem igen váltak becsületére. Később a Kállayak visszatértek az ősi hitre.
Meddő maradván Báthori Zsófiának, Rákóczy György özvegyének kezdeményezése, hogy a Báthori-birtokokon a katholiczismust visszaállítsa, reménytelen dolognak látszott, hogy a pápisták valaha az ősi funduson jogokhoz jussanak.
A székhelyére visszatért Telekessy István egri püspök egyházmegyéjét számba vevén, 1699-ben Szabolcsban csak két lelkészt talált: Kisvárdán Lőrinczy Györgyöt és Nagy-Kállóban Czéthényi István tábori lelkészt. (A napkori anyakönyvek 1676-ban kezdődnek.) Sokat tett volna Szabolcs érdekében, ha a Rákóczy-mozgalom, melyben maga is résztvett, ebben meg nem akadályozza.
