Taraszovics László püspök.
Taraszovics László püspök.
De fájdalom ezt az üdvös törekvést, a megvalósulás küszöbén, egy közbejött szomoru esemény zavarta meg. Taraszovics László, ki 1634–1648-ig viselte a püspöki méltóságot, mint nagy tudományu és ritka elmeéllel bíró kitünő férfiu, Rákóczy György fejedelem kegyenczévé lett, s mint korának egyik széles látókörrel bíró vezéregyénisége a fejedelem által, Báling János munkácsi várkapitány különös figyelmébe ajánltatván, ennek is kedves embere lett. Főpásztori hivatalának betöltéséhez nagy lelkesedéssel és buzgalommal hozzáfogván, miután Rákóczy György által 1634-ben megerősíttetett, 3441635-ben a szabolcsmegyei Királytelken egyházmegyei zsinatot tartott, melyben Marinics Jánost a tiszántúli kerület főesperesévé nevezte ki. A minden tekintetben kitünő egyházfő Taraszovics Lászlónak, Báling János várkapitány nem tudta megbocsátani, hogy oly lelkes híve a róm egyházzal való egyesülésnek s minden módon igyekezett őt az uniótól eltántorítani. Jól tudta ezt Taraszovics László püspök, mindazonáltal nem szakította meg az összeköttetést Báling Jánossal, hanem haladt a megkezdett irányban, s azon kor szokása szerint vitatkozott, nagy képzettségének hatalmas erejével, szóban és írásban folyton ostromolta az új vallást, minek következtében Báling János várkapitány haraggal és gyülölettel telvén el iránta – mindenesetre Rákóczy György hallgatag beleegyezésével – a munkácsi zárdából való kiutasítását határozta el. Tekintetbe véve pedig azon még mindig be nem hegedt sebet, melyet a nagy nemzeti pusztulás, a mohácsi vész, a kath. egyházon ejtett, majd a kath. egyháznak az új vallásfelekezet fellépése által nagy mérvben meggyengített helyzetét: Taraszovics László nem talált sehol kellő védelmet, s hogy a kegyetlen Báling János várkapitány boszúját kikerülje, az uniónak ellentmondott. A legyőzhetetlen kényszerüségből tett ezen lépése által visszanyerte ugyan Taraszovics L. püspök a várkapítány kegyét, de életébe keserüség vegyült. Megbánva a római kath. egyháztól való elszakadását, nemcsak hogy Báling Jánosnak adott szavát visszavonta, hanem elutazni készült az egri püspökhöz, hogy kath. hitéről és a róm. kath. egyházzal való benső egyesüléséről nyilt vallomást tegyen. A püspök útitervéről Báling J. várkapítány értesülvén, 1640. decz. 13-án Joó Mihály vezetése alatt kiküldött zsoldosai által, a munkácsi zárda templomában, püspöki díszruhában szent misét végző Taraszovics Lászlót elfogatta s meglánczolva az utczákon keresztül vezettetvén, a vár börtönébe vettette. III. Ferdinánd 1641. február 22-én kelt rendeletével a püspök szabadon bocsátását elrendelte ugyan, de ezen császári leirat Báling Jánosnál süket fülekre talált. Taraszovics László püspök ily igazságtalan üldöztetése és megaláztatása közvetetlenül a görög kath. papságot sértvén legérzékenyebben, mozgalom indult meg a szabolcsmegyei görög katholikus papság között, hogy a főpásztor, – kinek a római katholikus egyházzal való egyesüléseért ily megaláztatást kellett szenvednie – kiszabadítására pártfogókat szerezzenek. Marinics János szabolcsi főesperes, dorogi lelkész volt az első, ki nem kimélve semmi fáradságot és költséget, a káptalanok és mágnásoknál keresett közbenjárást, hogy püspökét szabaddá tehesse. A gör. kath. papság kegyelmi kérvényét siker követte, mert a császári kiküldött Eöry Zsigmond soproni alispán erélyes fellépésére Rákóczy György fejedelem inkább megijedve, mint önként hajolva, az 1640. decz. 13-tól 1642. április 5-ig börtönbe zárt és megkínzott főpásztort szabadon bocsátotta. Nem derült azonban boldogabb korszak Taraszovics L. püspökre, miután Báling J. várkapítány gondoskodott arról, hogy az üldözött főpásztor részére a keserűség pohara mindig csordultig legyen. Mert a püspök elleni zaklatásokkal Báling János fel nem hagyván, zsoldosai által a püspököt a munkácsi zárdából kihányatta és javait elfoglalta. A püspökségről lemondott Taraszovics Lászlónak III. Ferdinánd 1643-ban kelt s szalai Barkóczy László nagy-kállói várkapítányhoz intézett rendeletével a szepesi kir. kamarától kiszolgáltatandó évi 200 frt segélyösszeget rendelt, lakóhelyül pedig Nagy-Kállót jelölte ki részére, a hol 1645-ben sok megpróbáltatással sújtott életét befejezte.
Azonban Taraszovics püspöknek a kathoiczizmus eszméjéért kiállott szenvedése és méltatlan megaláztatása csak fokozta a görög szertartásu papságban 345és hívekben az unio megkötése iránt táplált erős hajlamot, miért is a szabolcsmegyei születésü Rosztoszinszky Parthenius Péter és Korniczky Demeter szerzetes atyák, a görög papság és hívek megbízásából 1645-ben Egerbe mentek Jakusich György püspökhöz, hogy az unio megkötésének ügyét vegye kezébe és valósítsa meg.
