Lelkészek felszabadítása a jobbágyság alól.
Lelkészek felszabadítása a jobbágyság alól.
A gör. kath. egyházaknak De Camelis J. püspök idejében szomoru helyzete volt, mert míg a nép a jobbágyság terhe alatt nyögött, addig lelki vezéreiket, papjaikat sem tekintették valódi papoknak, mert a jobbágyi szolgálatok teljesítésére kényszerítették. De Camelis J. püspök, mint olaszországi származásu, más viszonyokhoz szokván, sehogy sem tudta egyházmegyéje népeinek és papjainak e lealázott állapotát tűrni; pártfogójához, Kolonics bíboros primáshoz fordult, hogy hathatós fellépése által a császárnál eszközölné ki a gör. kath. papságnak a szolgai állapotból való felszabadítását. A püspök kérelme eredményes volt, mert Leopold császár 1692. aug. 23-án kelt határozatával az egyházak, parochiák és isteni tiszteletekre szánt telkeket a jobbágyi terhektől felszabadítja, egyben elrendelvén, hogy a népesség számarányához képest a községekben templomok, lelkészi lakok, iskolák, temetők részére szabad terület jelöltessék ki. Nyomatékosan említi fel a császári okirat, hogy a mennyiben e gör. kath. papok törvényes házaséletet folytatnak, gyermekeik is, mint szabad szülők gyermekei, a jobbágyi állapot- és szolgálatoktól felmentessenek.
A császári legmagasabb kegy csakis az egyesült gör. kath. egyházakra és papokra vonatkozott, minek következtében tömegesen jelentkeztek úgy a bihari, mint a szabolcsi gör. kel., még nem egyesült román papok De Camelis J. püspök előtt, s neki kánoni engedelmességet igérvén, kath. hitükről pedig nyilt vallomást tevén, a Nagy-Váradon felállított vikáriatusságban, a munkácsi püspökség alá állottak.
