Bize.
Bize.
Bize. A Balatonszentgyörgy–somogy–szobi helyiérdekű vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 68, lakosaié 361, a kik róm. kath. vallásúak. Posta és távírója: Marczali, vasúti állomása: Gyóta-puszta. 1390-ben említik első ízben, a mikor a bizei családnak voltak itt birtokai. E család egyik sarja, Bizei Péter, a Pécz-nemzetségből származó Marczaliakkal kölcsönös örökösödési szerződést kötött, mely alkalommal Bizei Péter magszakadása esetére Bizét a Marczaliaknak vallotta be örök birtokul. A község templomát 1455-ben említik. 1461-ben a Marczaliak a Tapsonyi Anthimi családnak zálogosították el a községet. 1536-ban Hosszutóthi Farkas és az itteni plebános, 1550-ben pedig Báthori András volt a földesura. Az 1563. évi török fejadólajstromba 5 házzal van felvéve, az 481573–74. éviben pedig 13 házzal. 1583-ban Ungnád Kristóf volt a földesura. 1677-ben mint elpusztult helységet Széchenyi György kalocsai érsek, a győri püspökség kormányzója nyerte adományul. A XVIII. században a gróf Széchenyi család ide németeket telepített, a kik azonban idővel teljesen megmagyarosodtak. 1835-ben még gróf Széchenyi Pál volt a földesura. A mostani róm. kath. templom 1858. évben épült. Az 1852. és 1856. években nagy tűzvész pusztított itt. 1890-ben a község fele leégett. 1855–56-ban kolerajárvány lépett fel. A lakosok gazdakört tartanak fenn.
