A csurgói áll. tanítóképző.
A csurgói áll. tanítóképző.
A csurgói állami tanítóképző-intézet alapítása első közoktatásügyi miniszterünk, báró Eötvös József nevéhez fűződik. Midőn az 1863–64. iskolai évben a csurgói nagygimnázium alapítójának arczképét leplezték le, az ünnepélyen a b.-somogyi ref. egyházmegye egyik tanácsbírája, Hegedüs József, vetette fel a tanítóképző 295alapításának eszméjét. Belovári Ferencz 10.000 frt-nyi alapítványa, a gróf Festetics Györgytől a gimnázium részére adományozott 10 hold földből 7 holdnak átengedése, a Csépán Antal vármegyei alispán által rendezett tánczmulatságok 2150 frt jövedelmének ugyane czélra felajánlása, majd gróf Somssich Imrének 1867-ben egyetlen fia, Pongrácz, emlékére felajánlott 2500 forintos alapítványa lehetővé tették, hogy a b.-somogyi ref. egyházmegye küldöttsége, 1868 okt. 20-án, megjelenhetett Eötvös miniszter előtt és hivatkozással a megnyilvánult anyagi áldozatkészségre, valamint hogy a tanítóképző czéljaira tanhelyiségeket is ajánlottak fel, kérték a minisztert, hogy a hazánk nemzetiségek lakta vidékeire tervezett 20 állami tanítóképző-intézet egyikét Csurgón állítsa fel. A miniszter kedvezőleg intézte el e kérést, sőt a vonatkozó szerződést, 1869 jún. 28-án, a kormány és a b.-somogyi ref. egyházmegye megkötötték. A tanítást, egyelőre bérházban, ugyanez év szeptemberében megkezdték.
A tantermek hiányán és a meglevők czélszerűtlenségén Eötvös miniszter 1870-ben kívánt segíteni. Elsőbb leiratilag engedélyezte egy új épületnek hollandi modorban való építését, de midőn ugyanez év okt. 9-én ellátogatott az intézetbe, az építés ügyének 1871 tavaszára leendő halasztását rendelte el. Sajnos, közben bekövetkezett halála az építés végrehajtását bizonytalan időre elnapolta. Ez évben ugyan egy szalmával fedett épülettel szaporodott az intézeti helyiségek száma, melyet a tulajdonos egyházmegye 40 frt évi bérért engedett át.
Az 1871–72. iskolai esztendő e nyomorúságos helyzetben javulást hozott, a gyakorlóiskola fiúosztálya a hollandi modorban épített tágas tanterembe került, a tanítói lakás szalmafedelét pedig fazsindelylyel pótolták. Istállót és fáskamarát építettek. Az intézeti telek szomszédságában háromszobás házat béreltek ki, a tanácskozó- s egyúttal várószobát, a segédtanár és az intézeti szolga lakását itt rendezték be. Az intézet helyiségei éveken át ilyen szétszórtan voltak elhelyezve.
Bárány Ignácz igazgató ismételten sürgeti a hiányok pótlását. A bajokat növelte, hogy, a gimnázium ifjúságának gyors szaporodása következtében, a b.-somogyi ref. egyházmegye sürgette a gimnázium tanhelyiségeiből a képző részére a szerződés értelmében átengedett termek visszaadását, sőt követelte, hogy a gimnázium szomszédságában levő képezdei telek kicseréltessék s a Belovári-féle 10.000 frt-os alapítvány is a gimnáziumnak visszaadassék. A közoktatási kormány ugyan szerződésbiztosította jogai tudatában visszautasíthatta volna az egyházmegye követelését, de méltányolván a gimnáziumnak főgimnáziummá fejlesztésére irányuló törekvést, az alapítási szerződés megváltoztatásának tárgyalását az egyházmegyével megkezdte, a mi azonban a képzőre nézve nem járt kedvező eredménynyel. A tárgyalások fonalának megszakítása, majd ismét felvétele közben ugyanis jelentkezett a csurgói tanítóképző sorsát fenyegető verseny, midőn a szintén képzőt óhajtó Csáktornya 75.000 frt-os épületet ígért az államnak, ha tanítóképző-intézetet kap. Csurgó városa végre, hogy a tanítóképzőjét megmentse, 1879-ben elvben kimondja, hogy a képzőintézet czéljaira alkalmas épületet emel, azonban nem rendelkezett annyi ingatlannal, melyre az építés költségei erejéig kölcsönt kaphatott volna és így csakis Barla Sándor dr. áldozatkészsége tette lehetővé az építés keresztülvitelét, midőn 20.000 frt előleges kölcsönt ajánlott fel a városnak. Az épület 1881 első felében, a közoktatási kormánynyal még 1879 július 1-én kötött szerződésnek megfelelőleg, épült fel, mely szerint Csurgó városa saját 5322 -ölnyi telkén férfi-tanítóképző czéljaira, a neki bemutatott tervek alapján, épületet emel és a teleknek szabadon maradó részét kertté alakítja, bekerítteti s öntözés czéljaira kutat is épít. Az ingatlan tulajdonjoga Csurgóé marad, a haszonvétel joga évi 1400 frt bér ellenében a közoktatási kormányt illeti, melyet bekebeleztethet. Az épületek tatarozása Csurgó városát terheli. A város, az adózó polgárok terhének megkönnyítésére, hosszabb tartamú 22.000 forintos kölcsönt nyert 1882-ben s e kölcsönből visszafizette a Barla Sándor-féle kölcsönt és az állam 1400 forintos évi bérösszegét pedig az új kölcsön törlesztésére fordította.
A tanítóképző megalapozásánál nagy érdemeket szereztek: gróf Festetics György, ki a hitbizományához tartozott, akkor 3000 frt értákű belsőséget 800 frt-ért engedte át a városnak, Somssich Pál, ki a kölcsönt kieszközölte, Barla Sándor dr. orvos, ki az előleges kölcsönt nyujtotta és Andorka Gyula akkori kir. járásbíró.
A virágzó csurgói áll. tanítóképző-intézet az 1894–95. iskolai évben ülte meg 25 éves jubileumát. Az iskolának negyedszázadon át több mint másfélezer növendéke volt, kik közül háromszázat képesített. E negyedszázad alatt kiváló tanárok és gyakorlóiskolai tanítók állottak szolgálatában, neves igazgatókkal az élén.
2961903 okt. 24-én is lélekemelő ünnepet ült az intézet, midőn nagynevű alapítójának nemesszívű leánya, báró Inkey István felesége, Eötvös Jolánta bárónő, zászlót ajándékozott az iskolának és az avatóünnepen, zászlóanyai tisztét betölteni, férje és fia kíséretében személyesen is megjelent.
Az új épület felépítésére – a mely 120 növendék számára való internátust is magában fog foglalni – minden előkészület megtörtént. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium ugyanis e czélra 650.000 K-át állított be az 1912. és 1913. évi állami költségvetésekbe, Csurgó nagyközség pedig legszebb területét, a község szívében fekvő 5498 -ölnyi nagyságú és részben befásított sétaterét adta oda az új modern tanítóképző építési helyéül. Ezenkívül átadott a község a tanítóképző-intézet gazdasági oktatása czéljaira egy a község közvetlen közelében fekvő és e czélra herczeg Festetich Taszilótól ajándékba kapott 2 kat. holdnyi értékes területet is. Az építési tervek is elkészültek és így a csurgói tanítóképző már a közeljövőben tökéletesebb eszközökkel szolgálhatja a magyar népnevelés ügyét.
Tanítóképzőnk jelenlegi állapotában állami externátussal és házi kezelésben levő köztartással szervezett intézet. A gondosan szervezett és jól vezetett externátusban és köztartásban az 1913–14. iskolai évben 108 növendék vett részt. Ugyanez évben a tanítójelöltek összes száma 123, az intézettel kapcsolatos mindennapi gyakorló népiskolának 44, a gazdasági ismétlő iskolának 24 tanulója volt.
A tanári testület az 1913–14. iskolai évben a következőkből állott: Igazgató Mohar József. Tanárok: Blénessy János, Dittert Ferencz, Fliegl Kálmán, Folenta Lajos, Fülöp Áron dr., Leyrer Mátyás és Székely Zoltán. Gazdasági tanár Kovács Pál. Gyakorlóiskolai tanító Kaposi Károly. Nevelők (externátusi felügyelők): Fejes Gyula és Lakatos Gedeon dr. Hitoktatók: Balogh István, Berkovics Imre és Matolcsy István. Intézeti orvos és egészségtan tanár Éhn Kálmán dr.
