A kaposvári siketnéma-intézet.
A kaposvári siketnéma-intézet.
Az 1895. évben Wlassics Gyula dr., vallás- és közoktatásügyi miniszter, a siketnémaoktatásnak hazánkban elhanyagolt ügyére is kiterjesztvén gondoskodását, Tallián Gyula somogyvármegyei főispán útján felhívta a városi tanács figyelmét, hogy ha egy siketnéma-intézetet felállítanának, azt az állam is kész támogatni. Noha a városi tanács vélekedése szerint, városi jelleggel, az intézet felállítása nagy anyagi akadályokba ütközött volna, mindamellett három évre helyiséget, majd az esetleges építkezésre, az 1895 aug. 14-én tartott közgyűlésből, ingyen telket ajánlott fel. A főispán pedig lelkes felhívást bocsátott ki a dunántúli vármegyék vezetőférfiaihoz, hogy a dunántúli vármegyék siketnémáinak kiképzése és segélyezése érdekében egy közös intézmény felállítására egyesüljenek és alapot gyűjtsenek. A miniszter ugyanekkor kirendelte Kaposvárra, a szervezés munkálataihoz, Klinda Kálmánt, a siketnémák váczi intézetének segédtanárát. A szervezés munkálatait így megindítván, a város által felajánlott helyiséget bebútorozták és felszerelték, a dunántúli társtörvényhatóságokat alapítványok megszavazására kérték fel, továbbá meghirdették, hogy az első osztályba, melyet 1897 szeptember elsején szándékoztak megnyitni, 10 növendéket vesznek fel.
A miniszter a szervezési munkálatokat és az iskolatanács szabályzatát jóváhagyta, ennek értelmében az iskolai bizottság elnöke Somogy vármegye mindenkori főispánja, tagjai pedig a Dunántúl többi vármegyéinek fő- és alispánjai és Kaposvár polgármestere lettek. Az iskola czéljaira már az 1896. évi budgetbe 2000 K-t állított be, továbbá a rögtöni segélyre 1000 K-t utalványozott. A belügyminiszter pedig, az intézet czéljaira, országos gyűjtést engedélyezett.
Az iskola tanácsa 1897 szeptember 28-án tartotta meg alakuló ülését, melyen a 10 első növendéket is felvették, és pedig 4 kaposvári, 2 somogyi, 2 baranyai, 1 zalai és 1 győri illetőségű siketnémát. Az intézetet 1897 október 6-án nyitották 298meg. A fiúkat a városban helyezték el ingyenes ellátásra, a leánynövendékeket pedig a helybeli Irgalmas Nővérek tan- és nevelő-intézetében.
A nagyarányú gyűjtésnek már az első évben 4582 frt 97 krajczár volt az eredménye. Ezenfelül Somogy vármegye 3000 frt-os alapítványt tett, úgy hogy az intézet vagyona már az első év végén 14.374 frt 63 krajczárra emelkedett, mivel pedig a helyiségről a város, a tanerők díjazásáról pedig az állam gondoskodott, a vagyontőke további szaporulatára is kedvező kilátás nyílt és az 1903. évben már mind a hat népiskolai osztályt felállíthatták: az elsőben 14, a másodikban 10, a harmadikban 9, a negyedikben 9, az ötödikben 5, a hatodikban 3, összesen 50 tanulóval. Az intézet testülete ekkor már, Klinda Kálmán igazgatón és a hitoktatókon kívül, hat tagból állott. Az eredményes évek alatt az intézet pénzalapja is annyira felszaporodott, hogy a város által felajánlott helyen, 70.000 K-t meghaladó költségen, díszes épületet is építhettek és még ekkor is 16.470 K készpénzvagyona maradt az intézetnek. Az intézet 1902 szeptember 19-én már az új helyiségbe költözködött be s ezidőtől a növendékeket is az intézetben láthatták el.
Az intézet vidéki szegénysorsú növendékeinek ellátásáról, egyéb állandóan biztosított jövedelemforrás hiányában, még ma is gyűjtés útján gondoskodik. A vármegye és a dúnántúli népek nemes lelkeinek áldozatkészségét és a derék Klinda Kálmán ügyszeretetét és életrevalóságát jellemzi, hogy az intézet ma már 53.843 K 18 fillér készpénz és 110.571 K 65 fillér értékű ingatlan és leltári érték fölött rendelkezik. Tizenhat év nehéz küzdelme hozta össze e vagyont, mely nyugodt jövőjét alapozta meg e derék intézménynek. Ma még ugyan az intézet tulajdonképen csak nyilvánossági joggal felruházott magánintézet, melynek tulajdonosa az igazgatótanács, pártfogója az állam, tehát egyetlen ilyen szervezetű intézet az országban, mert a többi mind állami, vármegyei és városi.
