Somogy polgári iskola nélkül.
Somogy polgári iskola nélkül.
Kaposvárott már 1873-ban próbáltak reáliskolát, majd 1875-ben kereskedelmi iskolát állítani,* de ezek nagyon rövidéletű kísérletezések voltak. Hasonlókép rövidéletű és gyengén látogatott volt a Messits György tanfelügyelőségi tollnok, 1887-ben alapított, kereskedelmi oktatással kapcsolatos magán polgári iskolája, 1889-ben meg is szünt. De az még csak valahogy megérthető, hogy a vármegyében a polgári fiúiskola igen hosszú ideig nem gyökeresedhetett meg, hiszen két középiskolája is volt Somogynak; feltünőbb jelenség azonban, hogy 1882-ig a polgári leányiskoláról sem esik szó. Az a néhány család, mely súlyt fektetett a leánynevelésre, zárdába küldte, vagy idegen nevelőnőkkel taníttatta leányait, a többieknek a „nevelése” pedig a varróba-, táncziskolába-járatással befejeződött.
A kaposvári elemi iskolák Értesítője az 1895–96. iskolai évről. Szerkesztette Szigethy Alajos igazgató, Kaposvár, 1896.
Nem is a társadalom köréből, hanem az iskolai körökből és felülről a minisztériumból indult ki az ösztönzés az első polgári iskolák felállítására, mely erős nyomással végre 1882-ben életre keltette a somogyi első polgári leányiskolát. Az 1882. évben ugyanis, a kaposvári gimnázium ügyében, küldöttség járt Trefort miniszternél; a miniszter kedvező válaszát ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a város, az 1868: XXXVIII. t.-cz. rendelkezése szerint, állítson fel államsegélylyel polgári leányiskolát. A miniszteri „legyen” szóra, Szabó Kálmán akkori polgármester buzgólkodásával, még ez évben megnyílt a kaposvári államilag segélyezett községi polgári leányiskola. Az intézet első igazgatónője Csorba Mária volt, a kit a nagyszombati leánynevelőintézet éléről helyeztek át. Az intézet alapítása körül Szigethy János dr. vármegyei kórházi főorvosnak is maradandók az érdemei, a ki keresztülvitte, 292hogy a vármegye törvényhatósági bizottsága 12.000 forint kölcsönt szavazott meg a kaposvári polgári leányiskola czéljaira.
Az iskola ideiglenes elhelyezésére a piaristák házának egy helyiségét bérelték ki, a Fő-utcza 32. szám alatt. Az október hónap elején megtartott felvételi vizsgálatokra összesen 54 növendék jelentkezett, de a kik közül csupán 34 felelt meg a követelményeknek. Az iskolát ünnepélyesen október 20-ikán nyitották meg. A miniszter Nagy Ödön személyében egy új tanárt is nevezett ki. Az első iskolaév vizsgáját 1883 július 17-én tartották meg, fényes közönség jelenlétében. A vizsga szép eredménye nagy kihatással volt az iskola jövőjére, habár a város szűkös anyagi viszonyai miatt nem emelhetett új épületet. Csak 1887-ben épült fel, 6000 forintos államsegélylyel, az új iskola, mely azonban még mindig nem mondható teljesen megfelelőnek, úgy hogy a „bennlakási” intézmény tervei megvalósulatlanok maradtak, bár a növendékek száma évről-évre szaporodott. 1882-től 1897-ig a növendékek évvégi létszáma nagy gyarapodást mutat s a kezdetben 34-es növendékszám 149-re emelkedik fel. Az első párhuzamos osztályt 1897-ben állítják fel, az 1912–13. iskolai évben meg már 224 növendéke volt az iskolának. Az intézetnél, az igazgatón kívül, Nagy Ödön, Sebe Zsuzsánna és Nyeste Teréz az alapítás első éveitől tanítanak.
1888-ban munkatanfolyam is nyílt meg, mely a végzett növendékeket oktatta tovább a kézimunkában; 1904 júl. 4-én pedig az „Ifjusági önképző- és Segítőegyesületet”, az úgynevezett „Erzsébet-kört” alapítja meg a derék tantestület, az egész helyi társadalom bevonásával. Az egyesület fővédnöke Somogy vármegye főispánja, elnöke az alispán, továbbá van 250 alapító, 22 pártoló, 384 rendes és 153 rendkívüli tagja. Alaptőkéje: 16.800 K, bevétele: 4476 K, kiadása (tandíjsegély, továbbképzési segély, munkaanyag, tartásdíj, gyógyszer, nyaralás czímén): 1431 K. Kiváló jóltevője gróf Zichy Béla, a ki 1910-ben Balatonfonyódon egy kb. 15.031 m2 nagyságú, nagyrészt erdőterületet adományozott a gyermeküdülőhely czéljaira. Az intézet még nagyobb felvirágzásának, hivatása bensőbb, szélesebb méretű betöltésének egyedüli nagy akadálya, hogy megfelelő helyisége és így a női képzésre oly fontos internátusa nincsen s ezért a vármegyebeli tehetősebb magyar úricsaládok leányaikat zárdákban, vagy a közeli osztrák nevelőintézetekben iskoláztatják.
