12. A vármegye növényzete. A növényzet jellege. Sajátos növényfajok. A vármegye növényzete nemcsak a fajok sokaságával, hanem a fajok geografiai elterjedése iránt tájékoztató adatainál fogva is fölötte érdekes. Növényzete ugyanis nemcsak változatos, hanem a mellett annyiban is fölötte tanulságos, a mennyiben azt, az állatok és emberek vándorlásával bizonyított nagy igazságot, hogy Európában az élet: a növény- és állatvilág délkeletről északnyugati irányban haladt, kicsinyben szintén megerősíti. Ha vannak növényeink 10között olyan fajok, melyek – mint a Galisonga parviflora – nyugatról keletre vándoroltak, ezek nem szabályt, de kivételt alkotnak. Ha vannak továbbá, melyek csakis a Morva-folyó jobb partvidékéről és a hainburgi hegyekről ismeretesek, nálunk pedig eddigelé még elő nem kerültek, az állításunkat meg nem ingathatja, mert éppen növénygeografiai okok biztosítanak a felől, hogy e fajokra nálunk is előbb-utóbb rá fognak találni. Így tényleg már előkerültek nálunk a hainburgi hegyek növényei közül a Lactura sagittata, a Viola Kerneri, Kalksburgensis és Badensis; a Morva-jobbparti növények közül pedig az Oenanthe media, Orbanche coerulescens és a Bromus patulus. Növényzetünk egészében egyezik ugyan Kelet-Európa növényzetével, melynek részét teszi, de sok tekintetben közös a szomszéd Alsó-Ausztria és Morvaország, valamint a távolabb eső Németország florájával is. E kapcsolatos összefüggés daczára is azonban nem szűkölködik vármegyénk oly sajátlagos fajokban sem, melyek a szomszéd országokban hiányoznak. A Kis-Kárpátokban a Pozsony vidékén tanyésző hamvasszeder növények közt új fajok és alfajok ismeretesek. Híres főleg a dévényi Nagytető növényzete. E hegy meszes talajában a pozsonyi hegyekétől sajátszerűen eltérő flóra virul. Ormai s lejtői nyaranta dús virágszőnyeggel borítvák s kevés hely van hazánkban, melyen a természetbarát üdítőbb és zavaratalanabb örömöket élvezhetne, mint itt, hol szemei messze elkalandozhatnak a tágas Morva-lapályon, a Duna mosolygó vidékén, a festői Lajta-hegységen, miközben érzékeit a bájos növényvilág zamatos, fűszeres illata gyönyörködteti. A mily dús, oly sajátos is a Nagytető virágvilága. Rátalálunk itt a csúcsszéleken, bokrok között a Smyrnium perfoliatum L., vagyis a hazánkban csakis még a a bakonyi Somhegyen előjövő, májusban virágzó s júliusban gyümölcsöt érlelő szárölelő gyaporra. Továbbá a hegyi 11ternyére, a tollas szegfűre, a bérczi perjére, az élesmosó fenyérre, a sápadt kosborra, a kék szádorra, a hegyi tavorjára, a kopasz csipkepittyre, a selymes sertecsékre, stb. De odább a Kis-Kárpátok lánczolatában a Viszoka is sok növénysajátosságot mutat. Talajában virul a fürtös kötör, a kövér daravirág, a pompás estike, a kövi ternye, a széleslevelű csengetyűke. A Kis-Kárpátok keleti oldalán pedig Losoncznál, Bazinnál, Szentgyörgynél stb. rátalálunk a ritkaságszámba menő nyelves pérára (nyelves csodabogyóra), a Ruscus hypoglossumra. A vármegye határán álló, kúpjaival oly szép látványul szolgáló Wetterlin főleg növényzeti sajátosságainál fogva fölötte figyelemre méltó, mert valósággal növényválasztóul tekinthető, a mennyiben az egyes vadon tenyésző északi növényfajokat föltartóztatja a déli irányban való előnyomulásukban s viszont a nagyszombatvidéki florának egyes képviselőit nem engedi északra előre hatolniok.
Sajátosnak kell mondanunk a Csallóköz növényzetét is. Felső részei a szigetnek gyakori kiöntéseknek lévén kitéve, idegen növényfajok jelennek itt meg, melyek aztán nemsokára újból eltünnek. Valóságos növényvándorlás színhelye e vidék. Más vándorló növények azonban állandósulnak, míglen a földtagosítás vagy egyéb külső alakulások tönkre nem teszik. Egyes fajok: Asarum europaeum L., Arum maculatum L., a körtvélyesi hajóállomásnál félholdnyi területen honosultak meg s az egész szigeten másutt sehol sem láthatók. A szerb tövist, Xantium spinosum L. az oroszok hurczolták marhaétekül Somorjába, az Allium ursinum L., a szigetségen, az Ornithogalum nutans L. Körtvélyesnél, a Hippophäe rhamnoides L. a szigetek görélyeiben, a Selaginella helvetica Rab. a szigetek rétein, a Parmelia pulchella Wallr. Somorjánál jelennek meg. Szétszórtan, de még minden évben megjelennek az Epipactis latifolia All., Erucastrum inodorum R., Carlina acaulis L., Gnaphalium uliginosum L. nedves réteken; a Herniaria glabra L., Bupleurum rotundifolium L., Bupl. Gerardi Jacq. a vetés közt, Rumex maritimus L., Typha minima Hopp. Ez utóbbi gyékényféle növény, mely az oroszvári Dunaágban s a Csallóközben kerül elő. Innen származott valószínüleg Budapest vidékére is.
Az alsó Csallóköznek Dercsika, Várkony, Bős, Szerdahely vidékén egészen más növényjellege van. Itt áradásnak ki nem tett lápföld van. Számos növény virul e helyütt, s a süppedő talaj veszedelmét a buja növényzet takarja.
12Azonban a mocsaras lapály is nagyon érdekes mocsár- és fövénykedvelő növényfajokkal dicsekszik, milyen a csemege sulyom, a solymos baka, a henye boroszlán, a késői szegfű. A Búr-erdőben találjuk a sárga gyopárt és a nyulánk lellenyt. A Súrban főleg a félfüvek (cyperaceák) családjába tartozó növények, kivált a carex- és scirpus-fajok tenyésznek, melyek társas állapotban jelentkeznek és a tőzeg képződéséhez jelentékenyen hozzájárulnak. Ezzel szemben a kryptogam növények, úgy faj-, mint egyedmennyiségre nézve nagyon alárendelten mutatkoznak. A félfüvek fajaiból másfelé is, jobbára a cyperus-, schoenus-, eriophorum-, scirpus-, cleocharis- és carex-félék jönnek elő, míg a Közép-Európában tenyészó rhynhospora-, fimbristylis-, cladium-, clyna- és kobresia-félék nálunk ismeretlenek. A Feketevíz és a Dunaág mocsarai ugyancsak számos és érdekes növényfajjal tarkítják a talaj fölületét.