Zichy.
Zichy.
Zichy. (Zichi és vásonkeői gróf.) A család okleveles alapon kimutatható első őse Zajki Gál, a ki a család mostani birtokát: Zajk helységet bírta. A család eleinte Zajkról, nevezte magát, a XIV. században kezdte használni a „de Zich” nevet. Tagjai közül Péter, Róbert Károly király alatt vitézkedett s 1306-ban Esztergom ostrománál esett el. Testvérei: László és Jakab, Nagy Lajos király alatt szolgáltak s hadi érdemeikért 1347-ben kir. adományban részesültek. Jakab utóda György, előbb a hadi pályán tünt ki, majd Mosony, 1595-ben egész 1600-ig Vas vármegye alispánja s 1596-ban követe; fiai közöl Benedek (1623–1630) Vas várm. szolgabírája, alispánja és követe, testvére Mihály (1635) Vas várm. szolgabírája, utóbb ezredes. Tőle származik a nemesi ág, melynek tagjai sorából Antal († 1898) a főrendiház élethossziglan kinevezett tagja és Mihály (szül. 1827) világhírű festőművész tűntek ki. A jelenleg virágzó grófi nemzedék őse György másodszülött fia Pál (1619), veszprémi alkapitány. († 1538). Fia: István (szül. 1616, † 1693) győri várparancsnok (1655), kamarai elnök, 1655-ben bárói rangra emeltetett. 1661-ben koronaőr, 1679 aug. 21-én grófi rangot nyert, 1690-ben tárnokmester lett. Fia: Ádám győri kapitány és Mosony vármegye főispánja. Fia: Károly 1735 koronaőr és mosonyi főispán. Ádám testvére István Szabolcs vármegye (1680–95), majd (1697–1700) Komárom vármegye főispánja, 1693-ban koronaőr. Fiai közül László (1700–1703) Komárom, majd (1724–26) Szabolcs, Péter (szül. 7001674, † 1726), (1695) Szabolcs vármegye főispánja, főasztalnok és a hétszemélyes tábla bírája. Fiai közül: Ferencz győri püspök volt. A fenti István kamaraelnök, utóbb tárnokmester fia Pál, kinek fia János († 1727), kinek fiai közül János (szül. 1710, † 1764) a palotai. – István (szül. 1722, † 1769) az oroszvári főágazatot alapította. I. A palotai főágazat: János fiai közül János (szül. 1738, † 1778) a lángi, Zsigmond (szül. 1741, † 1802) az adonyi vagy szentmiklósi és Miklós (szül. 1750, † 1826) a palotai ágazatot alapította. A palotai főágazat sarjai közül kiemeljük a következőket: Nándor (szül. 1829) császári és királyi kamarás, az arany-gyapjas-rend vitéze, valóságos belső titkos tanácsos; fia Aladár (született 1864) cs. és kir. kamarás, országgyűlési képviselő. János (szül. 1835) cs. és kir. kamarás, a főrendiház tagja. Fia János (szül. 1868) országgyűlési képviselő. II. Az oroszvári ágazat. Az alapító Istvánnak fiai közül Ferencz (szül. 1781, † 1812), Békés, majd Pestvárm. főispáni helytartója a vedrődi, Károly (szül. 1758, † 1826) cs. és kir. kamarás, Békés vármegye főispánja, tárnokmester és országbíró a vázsonyi és István (szül. 1757, † 1841) a csicsói ágat alapította. Ferencz fiai közül: 1. Ferencz József (szül. 1774, † 1861) cs. kir. kamarás, kir. főajtónálló, Bihar vármegye főispánja, a Lipót-rend nagykeresztese, a seregélyesi oldalágat alapította. Utódai: László (szül. 1799, † 1868) volt m. kir. helytartósági tanácsos. Fia: László (szül. 1830) cs. és kir. kamarás. János (szül. 1834) cs. és kir. kamarás, a magyar főrendiház ör. tagja, részt vett az 1859. évi olasz hadjáratban s a hadseregtől mint kapitány vált meg. Lipót (szül. 1805, † 1869) cs. kir. kamarás, honvéd-alezredes. Géza (szül. 1849) cs. és kir. kamarás, a Lipót-rend lovagja, a porosz kir. koronarend, a badeni zähringeni oroszlán-rend stb. tulajdonosa, a Kisfaludy és Petőfi társ. tagja. Ferencz (szül. 1811) cs. és kir. kamarás, Nógrád várm. főispánja, a Szent-István-rend nagykeresztese v. b. t. t., kir. főtárnokmester stb. József (szül. 1841) v. b. t. t., volt m. kir. közmunka és közlekedésügyi miniszter, fiumei kormányzó, Pozsony vármegye főispánja (1891–92). Tivadar (szül. 1847) v. b. t. t., jelenleg a bajor kir. udvarnál osztrák-magyar rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter. Ágost (szül. 1852), Fiume és a magyar tengerpart volt kormányzója (1883–1892.). Ferencz (szül. 1852, Ágost ikertestvére, † 1883) pápai titkos kamarás. 2. Károly (szül. 1785, † 1876) cs. kir. kamarás, Vas várm. főispáni helytartója, a czifferi ágat alapította. Utódai: János Nep. (szül. 1820) cs. és kir. kamarás, a m. főrendiház ör. tagja. Béla (szül. 1851) a főrendiház ör. tagja. Pál Ferencz (szül. 1822) a magyar földhitelintézet egyik alapítója. Fia: Antal (szül. 1859) a főrendiház tagja. 3. Edmund (szül. 1811.) cs. kir. kamarás, v. b. t. t., 1848-ban Fehér vármegye főispáni helytartója, a szentmihályi ágat alapította. Fiai: Ödön (szül. 1834) cs. és kir. kamarás, 1865–66. országgyűlési képviselő. Jenő (szül. 1837) v. b. t. t., cs. és kir. kamarás, az I. oszt. vaskorona-rend tulajdonosa, a Lipót-rend közép-keresztese, több ízben országgyűlési képviselő. Fia: Rafael (szül. 1877), Fejér vármegye tb. aljegyzője. A vázsonyi ágazatot az alapító Károly fiai közül Ferencz, Károly és Miklós terjesztették tovább. 1. Ferencz (szül. 1777, † 1839) altábornagy, az oroszvári ágat alapította. 1799-ben nőül vevén gróf Ferraris Vilmát, 1811-ben kelt legfelsőbb elhatározással engedélyt nyert leszármazóival együtt a Z.-Ferraris név viselésére. 2. Károly (szül. 1778. † 1834) cs. kir. kamarás, v. b. t. t., a m. kir. udvari kamara elnöke, Mosony vármegye főispánja, a libény-szentmiklósi ágat alapította. Utódai: Henrik (szül. 1812.) cs. kir. kamarás, v. b. t. t., 1849-ig Mosony vármegye főispánja. Herman (szül. 1814, † 1880) cs. kir. kam. v. b. t. t., a Lipót-rend középkeresztese, volt m. k. kanczellár. Ottó (szül. 1815, † 1880) 1848/49. honvédezredes. Adalbert (szül. 1816, † 1883) v. b. t. t., cs. kir. vezérőrnagy. Rudolf (szül. 1833.) Bártfa, Eperjes, Kassa és Kis-Szeben sz. kir. városok volt főispánja. Fia Jakab (szül. 1872) volt országgyűlési képviselő. 3. Miklós (szül. 1796, † 1856) cs. kir. kamarás, a darufalvi ágat alapította. Utódai: Frigyes (szül. 1823, † 1848) cs. kir. főhadnagy. Gábor (szül. 1827, † 1899 Várpalota), 1848/49. honvéd-százados, később cs. kir. őrnagy. Miklós (szül. 1856), Frigyes (szül. 1860), volt cs. és kir. huszártisztek. Vladimir (szül. 1864), István (szül. 1836). Vilmos (szül. 1840, † 1875) cs. kir. főhadnagy, az abessiniai expeditióban lelte halálát. Végül a csicsói ágazatból, mely fiágon kihalt: István (szül. 1780, † 1853) cs. kir. kamarás, v. b. t. t., szentpétervári nagykövet volt. A család a XVIII. század folyamán az éleskői uradalmat örökölte. A XVIII. század közepén Cziffer és Vedrődöt bírta. A XIX. század első felében ugyanitt bírt földesúri joggal. Czímer: kék paizsban, arany-leveles koronából kiemelkedő két szarvas-agancs között ezüst kereszt. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékarany-kékezüst
Zichy.
