Id. Vutkovich Sándor.
Id. Vutkovich Sándor.
Vutkovich Sándor dr., a „Nyugatmagyarországi Hiradó” politikai napilap alapítója és főszerkesztője, 1874 óta a pozsonyi kir. jogakadémia filozofiai karának nyilv. rendes tanára. A 70-es években több mint 100 népies felolvasást tartott, a miért a pozsonyi hölgyek ezüst serleggel tüntették ki. 1873-ban alapította a „Pozsonyvidéki Lapokat”, majd később szerkesztője volt a „Pozsonymegyei Közlöny”-nek, 1890 óta pedig Nyugatmagyarország egyetlen magyar nyelvű politikai napilapjának, a „Nyugatmagyarországi Hiradó”-nak felelős, majd főszerkesztője. 1874-ben alapította a pozsonyi Toldy-kört. 16 évig volt annak egyik főtisztviselője s több éven át elnöke. Jelenleg a kör tiszteletbeli elnöke. Elnöki minőségben 22 helyen nyitott magyar tanfolyamot idegen ajkúak részére és számos felolvasást rendezett az ország legelső tudósaival. Ő rendezte Toldy Ferencz félszázados és Tóth Kálmán negyedszázados írói jubileumát és a Vörösmarty és Virág Benedek-féle nemzeti ünnepeket. Trefort Ágost kultuszminiszter két izben nyilt levéllel tisztelte meg. Tamaskó István hírneves nyelvtudós neki ajánlotta a „Szózat” latin fordítását. Pozsony törvényhatósági bizottságának 2 évtizeden át tagja. A millennium alkalmából ő tartotta az ünnepi beszédet a város nevében. 20 év óta igazgatótanácsos a nőpreparandiában. 469Sok évig elnöke volt a pozsonyvárosi iskolaszéknek, a Széchenyi-körnek stb. Szakolczán az ő támogatásával alakult a Gvadányi-kör, melynek tiszteletbeli tagja. Tagja számos magyarországi tudom. körnek stb. Mint író, irodalomtörténeti és nyelvészeti irányban működött. A Petőfi-kultusz terjesztése érdekében számos idegen nyelvű czikke jelent meg külföldi lapokban is. Az ő és gróf Zichy József kezdeményezésére alakult a pozsonyi magyar színpártoló egyesület. Munkatársa több szépirodalmi, politikai és szaklapnak. Irodalmi munkái közül a legelterjedtebbek: „Magyar írók albuma” (1873), „Magyartalanságok” (1899), „Magyarosan” (1890), a „Teremtés koronája” (1903). A Petőfiről kiadott munkái nagy kelendőségnek örvendtek, különösen a „Töredékek Petőfi Sándor életéből” (1883). Ünnepi beszédei mind megjelentek külön kiadásban.
