Dankó József.
Dankó József.
Dankó József Károly, hittudor, nagyprépost, született Pozsonyban 1829 január 16-án. 1854-ben a Pazmaneum felügyelőjévé, 1856-ban a bécsi egyetemen segédtanárrá, 1857-ben rendes tanárrá neveztetett ki. 1860-ban udvari káplán s augustineumi tanulmányi igazgató lett, 1862-ben dékán a bécsi egyetem theologiai karánál, 1866-ban pápai kamarás, 1868-ban esztergomi kanonok s az ottani papnevelő igazgatója. 1870-ben a bölcsészeti kar prodirektora, u. azon évben cz. apát, 1874-ben a pápa házi főpapja s barsi esperes lett. Azt követőleg az esztergomi hittudományi kar igazgatója, 1886-ban székesegyházi főesperes, 1889-ben pozsonyi prépost, 1890-ben prisztinai cz. püspök lett. A M. Tud. Akadémia 1881-ben levelező tagjául választotta. Meghalt Pozsonyban 1895 január 15-én.
Nevezetesebb művei: Historia Revelationis Divinae Veteris Test. etc. – Historia Revelationis Divinae Novi test. etc. – Joannes Sylvester Pannonius etc. Divem Hieronimum oppido Stridonis in regione interamna… natum esse. etc. – Történelmi, műirodalmi és okmánytári részletek az esztergomi főegyház kincstárából. – Dankó J. esztergomi kanonok könyvornamentikai kiállítsa. Páratlan becses az ő biografiai arczkép- és rézmetszet-gyűjteménye, melyben Dürertől több unikum található. Legjelesebb műve: Vetus Hymnarium ecclesiasticum Hungariae.
