Khon Márk pere.
Khon Márk pere.
Politikai és nem politikai vonatkozásait tekintve, főfontosságú, mert kis híjján majdnem kanczellárválságot vont maga után 1846-ban, a hirhedt 314adminisztrátor-rendszer elleni küzdelem idején, az az ellentállás, melyet a váltócsempészség miatt letartóztatott Khon Márk ügyében fejtettek ki a rendek a király nevében intézkedő bécsi kanczellária bírói parancsaival szemben. A rendek a sok milliós kárt okozó bűnbanda főtettesét, kevéssel a beérkezett jelentések után elfogták és a vármegyének nem a legnagyobb kényelemmel berendezett fogházába helyeztetni rendelték. Kevéssel utóbb Khon Márk hozzátartozói, Nyáry Pál alispán szóbeli közlése szerint, egy Nyáryhoz közelálló hölgy megkörnyékezése útján arra akarják bírni a tisztakezűsége révén szinte istenített alispánt: hatna oda, hogy a közgyűlés a rabot kezesség mellett szabadlábra helyeztesse. A megvesztegetési kísérlet épen nem kívánt eredménynyel végződvén, Khon Márk – befolyásos összeköttetései révén – Bécsben, a kanczelláriai hivatalban tett szert hatalmas pártfogókra. Az ez időtájt Bécsben gúnyosan „Rákóczy”-nak csúfolt nádorfőispánnal amúgy is meglehetősen feszült viszonyban élő kanczellária meghagyta ezért a vármegyének, hogy Khon Márk további befogatásával tüstént hagyjon föl. A rendek azt felelik a kanczelláriának, hogy, ha az osztó igazság követelendi, törvényadta minden jogukkal fognak élni és pedig tekintet nélkül a leiratban foglaltakra. A király rosszalását fejezte ki a történtek fölött; a rendek tiltakoznak Bécs beavatkozása ellen. Erre a kanczellária Khon-nak azonnali szabadlábra helyezését követeli; a rendek pedig Nyáry Pál törvényszéki elnök által készített s a közgyűléstől majdnem szószerint elfogadott felíratban kifejtik elvi álláspontjukat. A vita során lemondott Prónay Albert főispánhelyettes állása Földváry Gáborral töltetvén be, csak fokozódik a rendek elkeseredése, mert a kanczelláriától beérkezett esküminta szerint a főispánhelyettesnek arra kell tennie hitet, hogy hivataloskodásának egész idején „a Habsburg-ház barátainak barátja, ellenségeinek pedig ellensége lészen.” Az eskükérdés Kossuthnak a nádor-főispánnal történt tárgyalása után, úgy a hogy elintéztetvén, a Khon-ügy közgyűlési tárgyalásaiban Kossuthon kívül báró Eötvös József, Réső-Ensel Sándor, Ráday Gedeon és Szentkirályi Móricz és pedig lángszavuk elragadó erejével fejtik ki a rendek igazát. Kossuth gyönyörű szónoklatából csak néhány összefüggéstelen mondat maradt ránk. Így hát csak annyit jegyzünk meg, hogy a nemzet alkotmányait letiporni akaró kormánynak bizalmatlanságot szavazott, mert a Khon ügyében tanusított eljárása törvénytelen. Kossuth okfejtését a „legnagyobb magyar” igyekezett megdönteni, a termet színültig megtöltő nézőség és hallgatóság folytonos nemtetszés-nyilvánításaitól kísérve. A rendeknek az adminsztrátori rendelettel szemben elfoglalt álláspontja miatt amúgy is kényes helyzetbe jutott nádor-főispán távol tartotta magát az egész vitától, mely végül a vármegyének a kanczellária fölötti teljes és tökéletes győzelmével végződött.
