1896–1909.
1896–1909.
Az 1896-iki bűnvádi perrendtartás életbe lépte utáni időbeli perek közül leghíresebb a gyilkossággal vádolt Sáfrány László elleni, a kecskeméti kir. törvényszék által 1900 február 4-én tárgyalt esküdtszéki ügy, mert ez volt az első közönséges (nem sajtó) bűncselekmény miatti esküdtszéki tárgyalás az országban. A pestvidéki törvényszéken tárgyalt ügyek közül a legösmertebbek egyike a Nagy Ákos elleni végrendelethamisítási ügy. A vádlott nagybátyjának halála után tanúkat hívott a holttesthez és ügyes hasbeszéd útján elhitette velök, hogy az még él és vagyonát élőszóval ő reája hagyja. A mikor a Kúria egy évi börtönre szóló ítéletét kihirdették, a vádlott már Amerikában volt. Később, védőjének igazságügyminiszterré történt kineveztetése után, salvus conductust kapott, magánügyeinek elintézése czéljából. Az e miatt megtámadott igazságügyminiszter azonban arra hivatkozott, hogy a salvus conductust távolléte idején valamelyik államtitkára adta ki. Végül meg kell még emlékeznünk az 1908-iki dánosi czigányperről, mely aktuálissá tette a czigány-kérdést egész Európában. Egy czigánytrupp Dánszentmiklóspusztán Szarvas István kocsmárost, ennek nejét, fogadott leányát és kocsisát vérfagyasztó kegyetlenséggel ölte meg, persze a rablás és a nemi erőszak legbrutálisabb formái sem maradtak el. Az eset borzalmasságának egyik következménye gyanánt fölemlítjük, hogy a vármegyeház dísztermét színültig megtöltő hallgatóság a több héten át hivatásukat önzetlenül teljesítő védőügyvédekkel szemben ellenséges, sőt sértő magatartást tanúsított. Az ítélet – alkalmasint arra való tekintettel, hogy az esküdtek nem minden tekintetben megbízható tanúk vallomása alapján mondták ki a bűnösséget, – egyik esetben sem volt halálbüntetés, a mivel az ügy és ezzel a czigánykérdés is – lekerült a napirendről.
