A város leirása.
A város leirása.
A vasúti állomástól a városba a Budai-utcza vezet, melyet végéhez közelebb patak szel át. Ennek betonból épült hídján innen van a Pozsarevacska nevű szerb templom, mely 1690-ben épült. Már itt megjegyezzük, hogy a szerb templomok szláv elnevezései onnan erednek, hogy az egyes városok kivándorlottjai itt külön templomokat építtettek, külön hitközségeket szerveztek és ezek élére külön-külön papokat alkalmaztak. Mind ebben, mind a többi szerb templomban a szerb lakosság nagymérvű fogyatkozása miatt csak ritkán tartanak istentiszteletet, hanem vasárnap és ünnepnapokon inkább a székesegyházba gyűjtik a híveket. A hídon túl kezdődik a Dumtsa Jenő-utca, mely a főtérre vezet; ennek közepén csinos, márvány-alapon álló kereszt van, melyet a szerb kereskedők társulata emelt hálából 1763-ban, hogy az itt uralkodó pestis megszünt. E téren van a Gyümölcsoltó B. Asszony tiszteletére 1752-ben emelt görög templom s mellette az 1793-ban épült szerb iskola, jelenleg egy tanteremmel s egy tanerővel. 1816-ig volt itt a szerbeknek tanítóképző-intézetük, melyet Zomborba helyeztek át. A XVIII. század elején volt benne magánjellegű kisgimnázium. 1787-ig a szentendrei iskolák egyházi felügyelet alatt állottak s nem igen volt szükség állami beavatkozásra; tannyelvük az anyanyelv volt. II. József közös iskolák behozatalára törekedett, melyeknek a tannyelve a német lett volna. Ez év augusztus 25-én Sztratimirovits István, szerb püspök elnöklete alatt Pisch József, a budai iskolák igazgatója jelenlétében a város közönsége gyűlést tartott a városházán, melyen felolvasták a normális iskolák felállítását elrendelő királyi kéziratot. Ez alkalommal a jelenlevő Popovits Pál az alkalmazandó tanítók fizetésére felajánlott 1000 frtot, melyet azonban később a szerb iskola kapott meg. Az iskolaépület helyéül kijelölték a mostani szerb iskola helyét, a város és az uradalom a tanítók fizetéséhez évi 200–200 frttal hajlandó hozzájárulni. A tüzelő fát a tanítók és iskola részére a város adja. (1787. jk. 620. sz.). A földesúr az évi hozzájárulást 1788-ban 415 frtra emeli, (1788. jk. 245. sz.) elrendeli azonban, hogy az új iskolaépületet 1789 tavaszán felépítsék, (1789. jk. 34. sz.); de mivel a város nem tudja, kinek a költségén kell az építő anyagot beszerezni, kiküldi Pautovits György és Quentzer Károly tanácsosokat, Rupp Károly uradalmi intézőhöz, hogy az ügyet tisztázzák. (Id. jk. 49. sz.) Július 10-én a tanácsülés tárgyalja a királyi adminisztrácziónak Budán, június 30-án 2597. sz. a. kelt rendeletét, mely a tanácsnak felelősség terhe alatt meghagyja az iskolaépület haladéktalan fölépítését és kérdőre vonja az eddigi késedelemért. A tanács elhatározza, hogy, miután az anyag beszerzése az uradalmat terheli és a város azt csak befuvarozni köteles, kérni fogja az adminisztrácziót, hogy erre az uradalmi hivatalt sürgősen utasítsa. (Id. jk. 235.) Augusztus 18-án megjelent a tanácsülésen Hackenfleisch Antal kir. tanfelügyelő, valamint Margalits János főszolgabíró és közlik a tanácscsal a helytartótanácsnak Budán-, 1789 július 22-én 27289. sz. rendeletét, mely a várost a vármegye útján arra kötelezi, 466hogy az új iskola felépítéséig annak elhelyezésére alkalmas helyiségeket, a tanítók részére pedig lakásokat béreljen, úgy hogy az oktatás szeptember elején megkezdhető legyen. A tanács két osztály részére évi 110 forintért kibérli Miskovits Anasztázia 557. sz. házát, melyből, ha ennek ott lakó, Miklós nevű fia három napon belül kivonulni vonakodnék, ezt egyszerűen ki kell dobni (ejiciendus esset); a 3-ik tantermet elhelyezi az opovacskai templomnak eddig is iskola czéljaira használt 562. sz. házában és egy tanítónak ad benne lakást; két tanító lakásául pedig kibérli Rafaelovits Pantalimon kétszobás lakását. Minthogy azonban a város pénztára a háborús mozgalmak kiadásai miatt rendkívül igénybe van véve, az uradalomtól kérnek nagyobb hozzájárulást. (Id. jk. 394. sz.) A kir. iskolalátogató szeptember 2-án közli a tanácscsal, hogy a 3-ik osztály tanítójának kineveztetett Schiller Nándor, 2-ik osztályba Vladiszaljevits Mihály, 1-ső osztályba Szávits Nesztor. Figyelmezteti a tanácsot, hogy az 1788 márczius 6-án kötött és ő felségétől 9366/721. sz. a. jóváhagyott szerződés értelmében iskolai szükségletekre évenként 50 forintot fizessen a tanítóknak, a tantermeket a szükséges butorzattal és taneszközökkel szerelje föl, fuvarozza be a megajánlott 30 öl fát és a tanítókat kellő időben fizesse. (Id. jk. 414. sz.) A helytartósági tanács Budán 1789 november 18-án 43410/4334. sz. rendeletében szigorúan utasítja a tanácsot, hogy az iskolát most már haladéktalanul építse fel a maga erejéből (1790. jk. 17. sz.); minthogy pedig ezzel késedelmeskednek, 1790 február 5-én az óbudai uradalom intézője felmutatja a tanácsnak a kir. kamara pesti adminisztrácziójának 1790 január 16-án 709. sz. a. kelt rendeletét, mely az intézőt kiküldi Szentendrére, hogy itt a piaczon levő görög templomot, kőmíves és ácsmesterek segítségével felmérje és a templomnak iskolahelyiséggé és tanítói lakásokká való átalakításához a terveket elkészíttesse. Sztratimirovits püspök a nála ez ügyben járt intéző és két városi tanácsos előtt ez ellen a legerélyesebben tiltakozik. II. József rendeleteinek visszavonása egyszerre más irányba terelte a szentendrei iskolaügy fejlődését. Június 13-án a tanács-ülésen felolvasták II. Lipótnak április 20-án 13027. sz. rezoluczióját a normális iskolák ügyében, valamint Pest vármegye május 4-én 2117. sz. körrendeletét, mely szerint ő felsége az említett rezoluczió 5. pontjába a földesuraknak és községeknek szabad elhatározására bízza azt, hogy a gyermekek ne a normális iskolákban, hanem az előbb fennállott módszer szerint nyerjenek oktatást. A tanács erre egyhangúlag hozott határozattal kimondja, hogy a behozott normális iskolákat, mint czélszerűtleneket, az ifjúságra nézve semmi praktikus hasznot nem hozókat, melyek e mellett a város lakosságára, különösen a mostani drága és háborús időben a három tanító fizetése, a nagymérvű lakbérek és fajárandóságok kiszolgáltatása miatt, rendkívül nagy terheket rónak, a mai nappal eltörli, feloszlatja és a gyermekeket, a kik a rájuk erőszakolt német tannyelven sem isteni, sem emberi törvények ismeretét elsajátítani, sem a közéletben szükséges elemi tárgyakat felfogni nem tudták, a régi methodus szerint oktatja. A város eme határozatát az óbudai uriszék június 19-én jóváhagyja, kiköti azonban, hogy a tanítóknak 15 napra a fizetést kiutalványozzák és ez időre őket a lakás élvezetében meghagyják, a mibe a tanács nem hajlandó belemenni, különösen azért, mert a tanítók a nekik utólag engedélyezett nyolcz napon belül a záróvizsgákat meg nem tartották. (Id. jk. 277. és 282. sz.)
A görög templomnál kezdődik a Deák Ferencz-utcza, mely a Dunaparttal párhúzamosan halad éjszak felé s a Bogdáni-utczában folytatódik. Utóbbiban van a külsőleg csinosan helyreállított és feltűnően csinos arányú toronynyal ellátott Preobrazsenszka templom, vége felé pedig el van helyezve az általános munkásbetegsegélyző pénztár szanatóriuma. A Bogdáni-utcza folytatásaképen Leányfalu felé vezető törvényhatósági útnak a Dunaparttal szemben levő dombos oldalán több csinos nyaralóban gyönyörködhetik a szemlélő. (Ábrányi Emil villája.) E dombos oldal neve különben: pismáni hegyoldal.
A korzó szerepét játszó Dunapart, melynek alsó részét Erzsébet-partnak, felső részét Ferencz József-partnak nevezik, a város legélénkebb része. Vasár- és ünnepnapokon élénk nyüzsgés-mozgás gyönyörködteti a szemlélőt; magyar, szerb, német, tót szó egyaránt hallható a hajóállomás körül hullámzó néptömeg között, melyben azonban örvendetesen dominál a magyar, különösen az ifjúság között. A tarka népvegyülék, megszaporodva ilyenkor a hajót váró fővárosi kirándulók százaival, a Dunán uralkodó élénkség s maga a kies hegység alatt fekvő érdekes város, a hegyoldalra festői rendetlenségben és sűrű sorokban 467épített házaival, meredek sikátoraival, érdekes képpé egyesül. A Bogdáni-utcza végéről az Angyal- és István-utczák házai között a református imaház és iskola mellett eljuthatunk a Szamárhegyre, a honnan a tabakosok kőkeresztje mellől szép kilátás nyílik a kanyargó Dunára, Váczra, Fót, Dunakesz és Alag vidékére. Az Angyal-utcza levezet az Erzsébet-térre, a honnan a Kígyó-utczán át a gazdag építésű püspöki templomhoz jutunk, mely mellett a gör. kel. szerb püspök palotája áll csinos kerttel. Radivojevics Arzén, budai püspök 1771 augusztus 16-án a metropolitához írt levelében panaszkodik, hogy nincs, hová lehajtsa fejét. A székház építéséhez a kincstártól kap 2000 frtot s ennek segítségével 1777-ben a régi székházát megnagyobbítja. A székesegyház állítólag 1690-ben épült s tornyát az 1895. évi tűzvész után, mely alkalommal a harangok is elolvadtak, csinos tetővel díszítették fel. A templomban több budai püspök van eltemetve. Megtekintésre méltó a templom körül levő falkerítés két vaskapuja.
Vele szemben dél felé van a kath. templom és fiúiskola 4 tanítóval. Előbbit a régi templom romjain 1710-ben felépíttette az akkori kegyúri Zichy család. (Can. Vis.) A hívek befogadására már 1791-ben szűknek bizonyult, miért is a kincstár mint kegyúr, a helytartótanácsnak u. a. évi augusztus 18-án 10509. sz. rendeletével elhatározta kibővítését (1791 vár. jk. 305. sz.), a mi azonban, miután az akkori plébános az ügygyel nem törődött, elmaradt. Ma a híveknek csak 1/6 részét tudja befogadni. A régi plebánia-templomot az esztergomi jánoslovagok 1294-ben bizonyos kártétel megtorlására tövig lerombolták és a veszprémi püspök birtokához tartozó telkeket elfoglalták. (Magyar Sion III. 649–651. lap.) Ezért a nevezett lovagok ellen VIII. Bonifácz pápa bűnvádi keresetet tartatott. Gergely esztergomi érsek a veszprémi káptalan és a lovagok konventje között folyt vitás ügyben a pápától kinevezett bírák, ú. m. József szentendrei főesperes és Gallus veszprémi kanonok itélete ellen a veszprémi káptalan felebbezését a pápához felterjeszti, (Hazai okmánytár VII. k. 372. l.), a ki a lovagokat Jakab zirczi apáttal büntetésül az egyházból kiközösíttette (az eredeti pápai bulla a veszprémi levéltárban van.) A lerombolt templom újra felépül, mert 1332–1337-ig itt működött Pál szentendrei plebános. (Némethy: Series parochiarum et parochorum. A. D. Strig. 270. l.) A fiúiskolát 1805-ben a kincstár mint kegyúr építtette, az oktatást négy tanító végzi.
A templomdombról a Püspök-utcza ismét a Fő-térre vezet le. Innen a Rákóczi Ferencz-utczán át a városházához érünk. Régi épület, mely mai állapotában a szükségleteknek nem felel meg, úgy hogy a rendőrkapitányi hivatalt bérházban kellett elhelyezni. 1796-ban alaposan helyreállították. Bartal Pál, az óbudai koronauradalom prefektusa, április 24-én értesíti a bírót, hogy gróf Batthyány bibornok esztergomi érsek május 5-én kánoni vizitáczió czéljából Szentendrére érkezik, itt időzése alatt a városházán óhajt lakni és társaságában kijön József kir. herczeg és helytartó is. A tanács elhatározza a városházának alapos tatarozását, az úlak és utczák rendbehozását, a vendégek fogadására Kalászig küld küldöttséget és nagyszámú lovasbandériumot és miután az élelmezés költségeit a bibornok fedezi, Bellanovits János bíró kiküldi a város kamarását, hogy a beszerzendő élelmi szerek ügyében a bibornok udvari prefektusával, valamint a szakácscsal tárgyaljon. (1796. jk. 216. sz.) A városházától délre van a Mária-Terézia-utcza, az 1690-ben épült s 1800-ban leégett, de újra épített Szent Péter és Pál-templommal. Ez utczában van a kath. plebánia, melyet 1723 deczember 15-én újra szerveztek, miután addig a plebániát előbb a budai jezsuiták, később az országúti ferenczrendiek adminisztrálták. A plebánia-lakot a koronauradalom, mint kegyúr, 1777-ben építette. Az utcza végén van az irgalmas nővérek vezetése alatt álló kath. leányiskola, melyet 1891-ben Simor János herczegprimás rendeztetett be s melynek fenntartásához Vaszary Kolos évi 2400 koronával járul és szükségleteire eddig 52.000 koronát áldozott. Benne van elhelyezve a kath. és egyúttal a városi kisdedóvoda is.
A városházától a Rákóczi-utczán tovább haladva, az 1746-ban épült, jelenleg azonban elhagyatott Opovacska-templomhoz érünk, melynek felszerelését és harangjait nemrég a szántovai újonnan alakult gör. kel. hitközségnek ajándékozták, mikor az ottani kath. sokaczok a plebános magyarosító törekvései következtében a kath. egyháztól elszakadtak. Az utcza éjszaknak a sztara-vodai forráshoz, a szentendreiek e kedvelt kiránduló helyéhez, nyugatnak pedig jól gondozott és eperfákkal szegélyezett útban folytatódik Izbég felé, mely a város 468újrabenépesítése óta, ennek a külvárosa. (Vár. ltár 1767. IX. cs. 183. sz.) A kezdetén álló s 1738-ban épült szerb templom a Szentlélek tiszteletére van szentelve. A szerb pünkösd napján tartott búcsún köréje sereglik a vidék szerb fiatalsága s ilyenkor lehet látni a hazai szerbek ma már ritkuló nemzeti viseletét, tánczát, szórakozását s hallani fülbemászó dallamos népénekét. A régi fatemplom a mostani szerb temető helyén állott. Ettől balra van a Lám-féle, e nemben az országban egyedül álló angol lemezelő gyár, melynek gyártmányai különösen keleten találnak kitünő piaczra. A főúttól dél felé van az állami népiskola, két tanítóval. Izbég főutczáján végig haladva, a jobboldali domboldalon nagyobb kiterjedésű parczellázott földterületet találunk, a hová Maximovits István polgármester a városi megdrágult lakásokból kiszorult szegényebb nép számára kisebb házakat szándékozik felépíttetni, melyek hosszabb idejű törlesztések révén a nép tulajdonába mennek át s így meg volna akadályozva a lakosságnak az az újabb törekvése, hogy kunyhóit a határban szétszórtan építse, nem csekély kárára a tanköteles gyermekek iskoláztatásának és a rendőri meg közegészségügyi felügyeletnek. Nem messze ettől, az erdők felé vezető völgyben van a külföldön is igen jó hírnévnek örvendő Zimmer-féle szerszámgyár, mely jelenleg Csoknyai Jenő birtokába ment át. A patak mentén Annavölgyet, Hauszmann Alajos műegyetemi tanár és udvari tanácsos gyönyörű helyen fekvő nyaralóját, majd az erdős völgyben felfelé haladva, a mohos trachytsziklákról alázuhanó dömörkapui vízesést találjuk.
A város a Pilis vidékének, ha nem is közigazgatásilag, de szellemileg középpontja. Van négy osztályú ref. polgári fiú- és leányiskolája, városi ipar- és gazdasági iskolája és a már említett népiskolákon kívül egytanítós izr. iskola, egy épületben az imaházzal. Kultúrális és ipari téren is újabb fejlődésnek indul a város az utólsó időben. Népessége az 1900. évi népszámlálás szerint 4822 lélek. Ebből 1857 magyar, 1121 német, 859 tót, 2 oláh, 8 horvát, 600 szerb, 375 dalmát. Vallásra nézve róm. kath. 3622, gör. kath. 9, gör. kel. 613, ág. ev. 127, ref. 226, unit. 4, izr. 221. Összes házainak száma 915. Székhelye a kir. járásbíróságnak, adóhivatalnak, kir. közjegyzőnek. Kaszinója, a szerb „Jávor” egylet, a kath. legényegylet, a keresztény munkásegylet a lakosság minden rétegének egy-egy kultúrintézménye. Takarékpénztára és hitelszövetkezete a lakosságot takarékosságra szoktatják. Az értelmiség vegyesen magyar és szerb; a köznép is évről-évre magyarosodik. Forgalma, melyet nyáron csak a három hajójárat bonyolított le, a vasút megnyitása óta, melynek itt van a végpontja, tetemesen élénkült és élénkülni fog még inkább a vasútnak villamos erőre való átalakítása és remélhetőleg olcsóbb viteldíja következtében s felsegíti a fővárossal való sűrűbb közlekedés újabb fellendülésére a fejlődésében egy-két évtized előtt már-már megállapodottnak látszó várost. Ebben a meginduló lendületben a város természeti szépségekben gazdag és egészséges környékének is van nagy része, a miért a budapesti családoknak kedvelt kiránduló, nyaraló és a drága lakbérek miatt kiszorított fővárosi hivatalnok-családoknak állandó lakóhelyévé lesz.
Az újpesti városháza.
