Metanasta jazygok.
Metanasta jazygok.
Legrégibb történelmi emlékeink tanúsága szerint, az a hely, a melyen ma Nagykőrös városa fekszik, a metanasta-jazygok tanyája volt. E nép még Julius Caesar idejében hazánk éjszakkeleti részeiben tartózkodott, s innen szinte észrevétlenül nyomult a Duna és a Tisza közé. Időszámításunk első századában a jazygok már az Alföld nagyobb folyóinak áradásai és mocsarai között, úttalan, nehezen hozzáférhető helyeken ütötték föl tanyájukat. Ott, a hol a természet nem nyujtott elég védelmet, egyes törzsek nagy kiterjedésű sánczokkal, gyepükkel övezték az általuk lakott helyeket. Ily sánczokkal kerített lakóhelyük volt a jazygoknak a mai Nagykőrös helyén is, a melyről kétségkívül meg lehet állapítani, hogy egykori lakosai római kori barbárok voltak. A sáncz tojásdad-alakú, egykor mocsaras talajból emelkedett ki s mintegy négy hold területet foglal magában, de még ezen a fősánczon kívül is voltak tanyák, melyeket mély árok vett körül s ez valaha vízzel volt tele. Talaja, a mai Földvár, most is vizenyős, egyik oldalán sűrűn be van nőve sással. A sáncz keleti végén, az árkon kívül fekvő őstemetőben, a csontvázak mellett, a római császárok korából származó érmeket és fibulákat találtak, jeléül annak, hogy e nép élénk összeköttetésben állott a rómaiakkal. (Millenn. Tört. I. CCLXI.) A népvándorlás viharai elsöpörték a jazygokat, helyükbe az avar uralom alatt szlávok költöztek, a kik valószínűleg felhasználták a jazygoktól készített sánczokat, hol védelmet találtak.
