II. Rákóczi Ferencz.
II. Rákóczi Ferencz.
Midőn az 1703. év nyarán II. Rákóczi Ferencz kitűzte a Felső-Tiszánál a szabadságharcz lobogóit, a város népe türelmetlenül várta a kurucz fegyverek diadalairól érkező híreket. Rákóczi Ferenczhez a várost szorosabb kötelék is fűzte, mert övé volt Nyársapát puszta felerésze és Tetétlen, mely birtokokat 429Vay Ádám bérelte, a kitől viszont a kőrösiek vették többször bérbe. A városi tanács azonban eleintén óvatos volt. Mikor Rákóczi csatlakozásra szólította fel a kőrösieket, a tanács nem határozott a város magatartása felől. Sőt midőn a császári katonaság a Tiszánál foglalt állást, 31 darab marhát, 112 szekér szénát, 900 kenyeret, 216 egynegyed mérő abrakot, 600 mérő búzát és 23 akó bort szállított a csongrádi táborba. A város tartózkodó magatartása akkor változott meg, midőn a kurucz hadak Pest vármegye területére léptek. Mikor 1704 május 15-én Pest vármegye rendei Kecskeméten közgyűlést tartottak, Kőrös már a fölkelőkhöz csatlakozott. A vármegye kuruczpárti tisztikarába a kőrösi Pálffy Mihályt választották meg másodalispánnak. Ekkor már 250 kőrösi lovas volt a fölkelők táborában, melybe közel nyolcz év alatt a város 2000 embert állított.
Rákóczi Ferencz főleg arra törekedett, hogy a három várost (Kecskemét, Czegléd és Nagykőrös) a nemzeti ügy szolgálatában megtartsa. Ezért a ráczoktól zaklatott vidéken a felügyeletet Vay Ádámra bízta, a ki Szentmiklósit küldte egy erős csapattal az orgoványi pusztára; utóbb maga Vay Ádám is oda tette át hadiszállását, hova újabb csapatok érkeztek az Alföld különböző részeiből. Míg a kuruczok az orgoványi pusztán táboroztak, a ráczok nem is mertek a három város alá csapni, helyettük azonban a császáriak sarczolták meg a várost. Rabutin hada Erdély felé vonultában Kőröst is érintvén, a város az ágyúk és a podgyászszekerek vontatására 214 pár ökröt, 45 hámos lovat és 28 szekeret állított ki; ezek útközben mind elpusztultak s értéküket a városnak sohasem térítették meg. De ennél sokkal nagyobb kár érte a várost, midőn 1705 szeptember 26-án Herbeville császári tábornok elcsigázott hada érkezett Nagykőrösre, hol október 3-ig tartózkodott. A sereggel jött Petrovai András Pest vármegye labanczpárti alispánja is. Herbeville hada sáska módjára ellepte a várost, melynek polgárai nyolcz nap alatt 2914 mérő búzát, 4885 mérő árpát, 1502 mérő zabot, 681 mérő kölest, 4192 cseber bort, 184 darab kősót, 192 darab vonós és 17 hízott ökröt, 277 fejős és 175 gulyabeli tehenet, 203 borjut, 77 hámoslovat, 968 juhot, 157 hizó és 95 magló sertést és 476 szekér szénát szolgáltattak ki a császári seregnek, melynek pénzértéke – hozzászámítva a császáriaktól okozott károkat – 52.233 frt 05 krra rúgott. A császári had többek között elpusztította a Felső-Gáton belül a Csíkosnál lévő kőrisfákat és Joó Gergely tanácsbeli malmát. Herbeville tábornok október 3-án Szeged felé vette útját, míg Dietrich tábornok Kecskemétre csapott, hol 9000 frtig sarczolta meg a polgárokat. Az okozott károkért és a kiszolgáltatott terményekért a város sohasem kapott kártérítést. 1715-ben ugyan a város tett lépéseket, hogy a hadikincstár a termények értékét megtérítse, Bécsben meg is igérték, de ez csak igéret maradt.
Bercsényi Miklós értesülvén arról, hogy a város a császári hadakat élelemmel ellátta, november 18-án kelt levelében keményen megdorgálta a városi tanácsot és egyuttal a városra eső hadjutalék kiállítását rendelte el. Csajági János kurucz kapitány novemberben már Kőrösön volt, hol a katonákat összeszedte s csakhamar elhagyta a várost. A toborzásban nagy tevékenységet fejtett ki Szabó János főbíró, a ki ekkorra már visszatért a városba, a honnan a császáriak közeledtére elmenekült. Alig hagyta el Csajági Kőröst, a ráczok törtek a város környékére. Magát a várost nem bántották, de környékéről az összes marhákat elhajtották s 1705 év végétől 1706 január 25-ig 51.187 frt kárt okoztak. 1706 augusztus havában ama hírre, hogy Rabutin serege ismét Kőrös felé vonul, Károlyi Sándor a város lakósságát kiköltöztette a kecskemétiekkel együtt a Mátra hegység tövébe. De a császáriak ezúttal nem érintették a várost, ellenben a ráczok tömérdek kárt okoztak. Ekkor, hogy a város a ráczok támadásai ellen védekezhessék, taraczkokat és puskákat szerzett be.
1707-ben nagyobb kár nem érte a várost, mivel a ráczok Kecskemétet rohanták meg. Azonban 1708. szeptember havában Kőröst szándékoztak megtámadni. Kecskeméti Szűcs István és Mester Gergely azonban, kik a pusztákon kóborló ráczoktól hallottak e szándékról, a városba siettek és értesítették Szabó János főbírót, a ki e hírre félreverette a harangokat és mindenkinek meghagyta, hogy vagyonát és értékes holmiját a templom kerítése mögé vigye. A toronyba taraczkokat vontak fel, egyet pedig a régi mészárszék végén helyeztek el. A kurucz lovasság Kállay Miklós vezérlete alatt ép a városban tanyázott, ott volt még Vágó András czeglédi alhadnagy s rövid idő múlva megérkezett Sőtér Tamás is Jászberény környékéről. Szeptember 11-én, hajnalban érkezett a rácz had Kőrös alá. 430A város polgársága, támogatva a kurucz lovasságtól, vitézül visszaverte a támadást; különösen Vörös Tamás városi pattantyús tüntette ki magát, a ki a város tornyából jól irányzott ágyúival nagy pusztítást vitt végbe a ráczok soraiban. A város külső részét, a nagy területhez mérten csekély kurucz lovasság nem tudta megvédelmezni és így egyes városrészeket sikerült is a ráczoknak kirabolni és felgyujtani, de a támadás meghiusult. Mivel a rácz sereg parancsnoka, egy császári tiszt, is elesett, a támadók szekerekre rakván sebesültjeiket, a Bácskába vonultak vissza, útközben azonban az összes lábas jószágot elhajtották.
A trencséni vereség hatása alatt, valamint a ráczoktól való örökös rettegés következtében csüggedés vett erőt a város polgárain, mire 1708 vége felé Kőrös is bemutatta Budán és Szegeden hódolatát a császári parancsnokoknak. Ezzel véget ért a kurucz világ Nagykőrösön.
1713-ban a dunamelléki református egyházkerület tartotta nagygyűlését Nagykőrösön, mely alkalommal 80 predikátor gyűlt egybe, Patay János református püspök elnöklete alatt.
