Közművelődési egyesületek.
Közművelődési egyesületek.
Az Országos Magyar Iskola-Egyesület, mint már tudjuk, a vármegyénkben 9 nemzetiségi községben tart fenn kisdedóvót. De ez az egyesület más tekintetben 233is nagy szolgálatot tesz a magyarosítás és népművelés terén a vármegyében. Pest vármegye egyes községeiben népkönyvtárakat állít; 1909 deczember havában az Országos Közművelődési Tanács támogatása mellett analfabéta tanfolyamokat rendezett, a melyek hallgatóit ingyenes író-taneszközökkel látta el, tanítóit tiszteletdíjban részesíti; évről-évre jutalmakat ad tanítóknak; támogatja a nép dalosköröket s könyvajándékkal jutalmaz tanulókat is.
A vármegye nagyszámú közművelődési egyesületei közül a váczi járási közművelődési egyesületet, mint az Országos Magyar Szövetség váczi osztályát, említjük, a mely Ivánka Pál főszolgabíró kezdeményezésére 1904-ben alakult s a többek között a magyar nyelv tanításában kitünő tanítók támogatását és jutalmazását is czélul tűzte. Tagjainak száma 194.
A kir. tanfelügyelőség szervezése óta a vármegye tanfelügyelői a következők voltak, kiknek életrajzát röviden az alábbiakban ismertetjük:
Szász Károly élete és működése sokkal ismertebb az irodalomtörténetből, semhogy szükség volna itt bővebben kiterjeszkedni élete történetére. Életének általánosan ismert fényes és gazdag pályájából csak az alábbi adatokat ragadjuk ki: 1851-ben tanár Nagykőrösön, 1854-től Kézdivásárhelyen, 1857-től Kunszentmiklóson és 1863-tól Szabadszálláson ref. pap. 1885-ben képviselő, két év mulva osztálytanácsos a vallás- és közoktatási minisztériumban. Az 1869. és 1872. évek közé ékelődik be pestmegyei, aztán kiskunsági tanfelügyelői működése. 1874-ben előbbi állásába tér vissza. 1875-ben miniszteri tanácsos; a közép- és felsőbb tanintézetek vezetője. 1883-ban lépett újra egyháza szolgálatába, mint budapesti pap s dunamelléki püspök. Jól mondja róla Széchy Károly, hogy „félszázados működése az irodalomban, közoktatásban és egyházban ép oly termékenyítő, mint éltető; nemcsak ragyogása, de áldása volt.*
Beöthy Zs.: A Magyar Irodalom Története, II. k. 720. l.
Nagy László, 1816 június 9-én Kunhegyesen született. A gimnáziumot Debreczenben, a bölcsészeti tanfolyamot Nagykőrösön végezte, míg a jogi és hittani tanfolyamra Debreczenbe ment vissza. Iskolái végeztével rektornak ment Érmihályfalvára, a hol három évet töltött. Azután magánnevelő a Gencsi háznál. 1851-ben a kisujszállási algimnázium tanára. 1858-tól tíz évig a nagykőrösi ref. tanítóképzőintézet igazgatója. Azután eleinte a tolna- és baranyavármegyei tankerületek vezetője, 1872-től pestmegyei kir. tanfelügyelő; 1874-től a Jász-kun kerület tanfelügyelői teendőit végezte mellékesen. Mint életrajzírója följegyzi róla, nem az az ember volt, a ki dolgát a könnyebb végéről fogja: „Feláldozta magát. Éjt nappallá tett; mindenütt szervezett, irányozott, tanácsolt, intézkedett.” Bármennyire el volt foglalva, ráért a népiskolai tankönyvirodalom terén is működni. A beszéd- és értelemgyakorlatokról és az anyanyelv oktatásáról írt könyvei tették nevét különösen ismertté. 1875 május 6-án halt meg.*
Vas Ujs. 1875. 21. szám.
Dömötör János, született a tolnavármegyei Dunaszentgyörgyön, 1843 deczember 20-án. 1857 őszén a nagykőrösi főgimnázium, 1863 őszén a pesti ref. theologiai intézet növendéke. 1865 őszén Edinburgba megy, a hol egy évet tölt. Hazatérve, a pesti ref. egyház gimnáziumában előbb ideiglenes, majd 1887 októbertől rendes tanárul alkalmazták. 1872 elején a Korunk szerkesztője, (fél évig), a mely a kiegyezés mellett foglalt állást. 1873 nyarán Tolna és Baranya vármegyék tanfelügyelője. 1875 nyarán nevezték ki pestmegyei tanfelügyelővé. Irt verseket, birálatokat, életrajzokat és ismeretterjesztő czikkeket s ő írta Falusi János leveleit a Képes Néplapba. Irodalmi munkássága elismeréseül a Kisfaludy-társaság 1876 elején tagjává választotta. Mint életírója, Baráth Ferencz megjegyzi: „hivatalába, bár azt hiven és pontosan elvégezte mindig, utóbb kezdett belefáradni. Arra is gondolt, hogy lemond s kizárólag az irodalomnak él”, majd egyetemi magántanár óhajtott lenni. De a társaságokban mindig jókedvűnek ismert ember búskomorságba sülyedt. Talán édes anyja betegségének örökölhetésétől is félt, a mi öngyilkosságba kergette, 1877 január 8-án.*
Vas. Ujs. 1877. 2. sz.
Tóth József, a biharvármegyei Mezősas községben 1839 május 27-én született. Tanulmányait a debreczeni ref. kollégiumban végezte; itt tett érettségit 1858-ban. Azután nevelősködik s a jogot végzi, nyilvános jogu nevelőintézetnél is tanít, míg 1876 július havában Sopron-, Moson vármegye másodtanfelügyelőjévé nevezték ki. Innen állíttatott Pest vármegye tanügyének élére. Tóth 29 és fél évig volt a vármegye kir. tanfelügyelője. 1905 végén vonult nyugalomba hosszu és küzdelmes munkásság után. Hogy több eredményt nem érhetett el: nem az ő tudásán, buzgalmán mult, hanem ez az itteni nehéz viszonyokban keresendő.
Mosdóssy Imre, kir. tanácsos, előzőleg a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban működött, mint berendelt kir. tanfelügyelő. Csak háromnegyed évig volt a vármegye tanfelügyelője, mert már 1906 július havában a székesfőváros kir. tanfelügyelőjéül helyezték át.
Petri Mór dr. 1906 október 1-én kezdte meg itt tanfelügyelői működését.
