Birtokviszonyok a XV. században.
Birtokviszonyok a XV. században.
Czillei Borbála királyné 1415. évi rendeletében Kecskemétet már városnak mondja. Ugyanis ekkor megtiltotta itteni vámszedőinek, hogy a Kecskeméten átutazó szegedi kereskedőket és polgárokat útvámmal terheljék. 1423-ban Zsigmond király a szabadszállási és a burgánszállási kunok részére kiállított védlevelében Kecskemétet a saját városának mondja. 1424-ben ismét Borbála királyné birtokában találjuk. Már ekkor nagy kiterjedésű puszták tartoztak Kecskeméthez, a hol virágzó baromtenyésztést űztek a város lakosai. 1433-ban a Nándorfehérvárról Kecskeméten át Pestre utazó Bertrandon De La Broquiere csak azt említi naplójában, hogy erre mást nem látott, mint a termékeny rónákon legelésző nyájakat és csordákat. 1439-ben a várost Erzsébet királyné a Káthai testvéreknek adta zálogba, 2500 magyar aranyért. 1445-ben Guthori Nagy László tart hozzá jogot zálog czímén. Noha az 1446: XVI. törvényczikk meghagyta Hunyadi János kormányzónak, hogy az időközben elzálogosított királyi javakat a korona részére váltsa vissza, Kecskemétet nem váltották ki, sőt rövid idő mulva még 1446–1452 között Kecskeméti Pero János birtokába került. Azonban ő nem sokáig bírta a várost, mert, mint Hunyadi János kormányzó sóraktárainak felügyelője, ötezer arany forintról nem tudván elszámolni, szerencsétlensége sírba vitte. Özvegye Margit asszony, továbbá fiai Miklós és Gergely, Kecskemétet 5000 arany erejéig a kormányzónak lekötötték.
