A szatmári béke után.
A szatmári béke után.
A szatmári békekötés után a városi tanács főtörekvése odairányult, hogy az utólsó három évtized alatt a várost ért csapásokat lehetőleg enyhítse s a város polgárait az elszegényedéstől megmentse. E czélból már 1712-ben a nyolcz legnagyobb pusztát vette haszonbérbe a német lovagrendtől. A város polgárai a bekövetkezett békés idők alatt csakhamar kiheverték az utólsó évtizedek pusztításait. A fejlődést élénken tüntetik föl az 1715–1720. évi összeírások. 1715-ben 437 jobbágy, 205 zsellér és 68 egyéb háztartást írtak össze, 1720-ban pedig 3 nemes, 708 jobbágy- és 17 zsellér-háztartást. Az összeírásból láthatjuk, hogy a birtoktalan zsellérek száma jelentékenyen megfogyott, ellenben a birtokos jobbágy-háztartások száma öt év alatt 437-ről 708-ra emelkedett.
1717-ben a török háborúból visszatért győztes seregből Kecskeméten előbb 7, majd 11 ezred katonát szállásoltak el. E nagyszámú katonaság ellátását a város minden fennakadás nélkül, a hadvezetőség legnagyobb elismerése mellett teljesítette, mire III. Károly király a város akkori bíráját magyar nemességgel tüntette ki.
1718-ban a pusztákon bolyongó egykori kurucz katonák gyakran felgyujtották a város végén lévő házakat, e gyujtogatások tömérdek kárt okoztak a lakosságnak. 1727-ben ismét nagy tűzvész pusztított a városban. E tűzvész után kezdett a czélszerűbb és tartósabb épitkezés itt meghonosodni. Ekkor épült a kegyes tanítórend temploma is.
A Maros mellékén kitört pórlázadás elfojtására a város Halász Péter vezérlete alatt 300 lovast, Mária Terézia trónjának megmentése érdekében pedig 1741-ben 180 válogatott lovast állított ki a saját költségén, noha ekkor a lakosság száma az 1739–1740. évi kolerajárvány következtében igen megfogyott. E járvány a város lakosságának mintegy negyedrészét ragadta el, minek következtében egész házak kihaltak, egyes családok pedig elköltöztek Kecskemétről, helyüket azután Felső-Magyarországból idetelepedett lakosok foglalták el. E csapást is csakhamar kiheverte a város. 1772-ben lakosainak száma már megközelítette a 30-ezeret. Ugyancsak Mária Terézia uralkodása alatt a város két ízben is, 1744 szeptember 24-én és 1746 julius 4-én vásártartásra, utóbb 1793 augusztus 24-én országos és hetivásárok tartására nyert szabadalmat.
A XVIII. században a róm. katholikus egyház is jelentékenyen fejlődött. Gróf Koháry István országbíró, a város egyik földesura, 1715-ben telepítette le a kegyes tanító-rendet Kecskemétre. Althan Mihály váczi püspök idejében került vissza a város a váczi püspökséghez. Addig az ideig a lelkészi teendőket a Ferenczrendűek látták el. 1772-ben alapította a váczi püspökség a plebániát, ugyanez évben vette kezdetét „Urunk Jézus Krisztus mennybemenetelének emlékére” szentelt templom építése, mely 1805-ben nyert befejezést. – 1792-ben a megszaporodott evangélikusok is külön hitközséggé szervezkedtek s egyszerű imaházat építettek maguknak. – A zsidó imaház 1818-ban épült.
1794-ben egy sövénykémény kigyulladása következtében roppant tűz támadt, mely alkalommal 1000 ház pusztult el.
3371795-ben Kelemen László színtársulata kereste fel Kecskemétet, hol a város polgársága részéről meleg támogatásban részesült.
