Szamota István.
Szamota István.
Szamota István, a M. Tud. Akadémia nyelvtudományi bizottságának tagja, szül. Kunszentmiklóson, 1867-ben. A jogot Bpesten hallgatta, s egyetemi éveinek befejezése után az Orsz. Levéltárnak, 1894-ben a Nemzeti Múzeumnak tisztviselője lett. Eleinte történelemmel foglalkozott; utóbb a nyelvtudományhoz szegődött és páratlan szorgalommal az Árpád-kori okíratokban előforduló magyar szókincs összegyűjtéséhez látott. Sajnos, fáradozásainak gyümölcsét nem élvezhette: 1895. november 21-én saját kezével vetett véget már is szép eredményeket termett pályájának. – Czikkeket írt az Egyet. Philol. Közlönybe, a Budapesti Szemlébe és a Pallas Nagy Lexikonába.
Munkái: Bosznia története. Klaics-Bojnicsics u. ford. Nagybecskerek, 1892. – Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten. 1054–1717. – Bpest, 1891. – Régi magyar utazók Európában 1532–1770. Nagybecskerek, 1892. – A Schlägli magyar szójegyzék. Bpest, 1894. – A Murmelius-féle latin-magyar szójegyzék. U. ott, 1895. – A tihanyi apátság 1055. alapítólevele. U. ott, 1896. – Magyar oklevél-szótár. (Legnagyobbrészt Szamota gyűjtéséből szerk. Zolnai Gyula.)
