Raffay Sándor.
Raffay Sándor.
Raffay Sándor, ev. lelkész, 1866-ban Czegléden született. 1892-ben a beszterczebányai ev. gimnázium tanára, 1893-ban tápió-szent-mártoni lelkész, 1896-ban a pozsonyi ev. theológiai akadémia tanára lett; 1908-ban a pesti ev. gyülekezet papjává választották. Czikkeket írt a vidéki és a különféle szaklapokba és az általa 1902-ben megindított és szerkesztett Theol. Szaklapba.
Munkái: Die Hussiten in Ungarn. Jena, 1891. – Ev. konfirmandusok kátéja. Orosház 1898. – A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Bpest, 1899. – A logos eredete, tartalma és jelentősége a jánosi iratokban. Pozsony, 1899. – A synoptikus kérdés mai állása. U. ott, 1900. – Apróságok. Bpest, 1904. – A szerencse. U. ott, 1904. – Péter Apostol. U. ott, 1905. – Jézus példázatai. U. ott, 1905. – Uj szövetségi apokrifusok. Pozsony, 1905.
