Bulyovszky Gyula.
Bulyovszky Gyula.
Bulyovszky Gyula, ügyvéd és hirlapíró, szül. 1827-ben Rákoskeresztúron. 1847-ben ügyvédnek esküdött fel. 1848-ban egyik főszereplője volt a márcziusi napoknak, azután hivatalnok lett a belügyminisztériumban. A szabadságharcz után egyedül az irodalomnak szentelte munkásságát s 1883-ban Budapesten halt meg. Igen korán kezdett írni s már a múlt század negyvenes éveinek elején jelentek meg tőle novellák és költemények. A Nemzeti Ujság színi birálója volt és a Kossuth Hirlapjának dolgozótársa. Működésének főtere: a tárczaírás; a magyar irodalomban ő volt ennek a fajnak egyik megteremtője s legszorgalmasabb művelője. Ebbeli munkásságát 1849 végén a Magyar Hirlapnál kezdette meg és csaknem haláláig folytatta. Tárczákat, elbeszéléseket, színi és képzőművészeti kritikákat írt. A Nefelejtset 1859–64-ig szerkesztette; a Hölgy-futárt 1862-ig, és a Sürgönyt, melynek 1864–66-ig volt szerkesztője; Vas Gerebennel együtt készítette az első magyar humorisztikus naptárt (1851-re), melyet a rendőrség lefoglalt, és a Gombostű-Naptárt (1863–66-ra.).
Munkái: Ifjúkori színművein (Pest éjjel; Öregeknek bajt okoz a szerelem) kívül: A székely leány, ered. regényes víg opera. Pest, 1858. – Fuzió, vígj. 3 felv. Bpest, 1879. – Uriel Acosta, Gutzkov u. ford. Nádaskayval együtt. (Először a Nemz. Színházban, 1850 június 20.)
