Acsay Antal.
Acsay Antal.
Acsay Antal, kegyesrendi áldozópap, theol. és bölcs. doktor, egyet. magántanár, szül. 1861-ben Felső-Alpáron. 1889-ben tanár és tanulmányi felügyelő lett a kegyesrendiek nyitrai hittudományi intézetében s 1894-től ugyanily minőségben Budapesten működik. 1897-ben a budapesti tudományegyetem bölcs. karán a pedagógia történetéből magántanárrá képesítették; 1907-ben ugyanott a hittud. kar a ker. neveléstudomány előadásával bízta meg. Beutazta Olasz-, Német-, Franczia- és Angolországot, Belgiumot és Hollandiát.
Munkássága: Dolgozott a Budapesti Szemlébe, Athenaeumba, Egyet. Philol. Közlönybe, Magyar Paedagógiába, Kath. Szemlébe, Magyar Szemlébe, Uj Magyar Szemlébe, Hittudományi Folyóíratba, Bölcseleti Folyóiratba és a Magyar Középiskolába. – Önálló müvei: A magyarországi kegyes Tanítórend befolyása XVIII. századi tanügyünk fejlődésére. Vácz, 1887. – A humanisták és a skolasztikusok küzdelme. Budapest, 1895. és 1898. – Cicero, mint bölcselő. U. o., 1899. Dante, Macchiavelli, Savonarola. U. o., 1900. A renaissance Itáliában. U. ott, 1905. Munkában: Neveléstudomány (a Szt. István-Társulat megbízásából). A pedagógia történelme két kötetben.
