Történet.
Történet.
A postaintézmény Magyarországban és így a vármegyében is, a török hódoltság megszünése után kezdett kialakulni. Már II. Rákóczi Ferencz fejedelem alatt két jelentékeny postavonal állott fönn, melyek mindegyike keresztezte a vármegyét; egyik a határszél–győr–komárom–pesti, a másik a pest–hatvani vonal. A fejedelem bukása után ezek is a gróf Paar-családnak, mint a postaszabadalom tulajdonosának birtokába kerültek. Az 1715: XXII. t.-cz. azt is elrendeli, hogy Magyarországon magyar postamestereket alkalmazzon az engedményes. 1749-ben Budapestről kiindulva, öt postavonal szeli át a vármegyét: a pest–komáromi 12 állomással, pest–hatvan–kassai 23, pest–debreczen–kolozsvári 29, pest–nagykőrös–kecskemét–szeged–temesvári 11 és a székesfehérvár–eszék–belgrádi 22 állomással. E vonalak mentén a vármegye minden jelentősebb helységében volt postaállomás. A diligence (személyszállító postakocsi) közlekedés 1750-ben indult meg Bécs–Budapest–Temesvár között. 1783-ban II. József elrendelte, hogy a magyar postaigazgatási teendők a Budán székelő helytartótanács hatáskörébe tartozzanak, azonban a főpostamester továbbra is a gróf Paar-család feje maradt. 1788-ban Budapest–Pétervárad között a Bácskán át új postavonalat nyitottak. 1780 körül kezdett a posta pénzküldeményeket szállítani, nemkülönben hírlapokat is. Ekkor a postajárat Bécs–Budapest–Temesvár között már hetenként kétszer közlekedett.
A XIX. század elején a postaforgalom hatalmas arányokban kezdett növekedni. 1803-ban a következő irányokba történtek postaindítások: Bécsbe naponta; Kassa kedd, péntek; Gács, Ipolyság stb. kedd, szombat; Léva, Nyitra szerda, szombat; Tolna, Pécs, Eszék vasárnap, csütörtök; Székesfehérvár, Veszprém, Grácz; továbbá Szabadka, Zimony; Kecskemét, Temesvár és végül Czegléd, Abony, Debreczen felé szintén vasárnap és csütörtökön. A budai prefektura alá ez időben 67 postaállomás tartozott. 1804-ben a diligence már hetenként közlekedett minden irányban. 1813-ban Paar herczeg lemondott kiváltságairól s ekkor kezdett a posta állami intézmény lenni, a mi még inkább előmozdította fejlődését. Azonban a forgalom emelkedése maga után vonta a postatolvajok veszedelmes szaporodását. Igy 1820-ban megtörtént, hogy Buda és Vörösvár között két gonosztevő két értékes postacsomagot lelopott a kocsiról. Az ilyen tolvajlások meggátlására elrendelték, hogy a postakocsikat fegyveres őrök kísérjék. 1825-ben szervezték a gyorskocsijáratot, a mely Bécs és Budapest között hetenként háromszor közlekedett. Midőn a Dunán a gőzhajózás és nemsokára az első vasút megnyílt, a posta nyomban fölhasználta e közlekedési eszközöket a maga czéljaira. 1848-ban a posta a magyar kereskedelemügyi miniszter fönnhatósága alá került, de 1849-ben újra közös intézménynyé vált.
Az abszolutizmus szomorú korszakára esik a távíró meghonosítása. Az ország első távíró-vonalát Bécs–Budapest között 1850-ben állították föl, 1853-ban pedig meghosszabbították Pesttől Szegedig. A következő időkben a vármegyén át még több távíró-vonalat is nyitottak s a távíró akkor még, egészen a század 184utolsó negyedéig, független volt a postaintézménytől. A kiegyezés megkötésekor a posta újból és immár véglegesen a magyar kormány hatáskörébe került. 1868-ban ismét olyan veszedelem merült föl, hogy Szeged–Kecskemét–Kalocsa között be kellett szüntetni a postaszállítást, mivel e vonalon rövid idő alatt 9 postarablást követtek el. S nem egyszer megtörtént, hogy a rablók gerendákkal a vonatot is kisiklatták, csakhogy az értékes postaszállítmányhoz hozzájussanak. A távírót a postával 1877–78-ban egyesítették. Az 1890-es évek elején pedig a távbeszélőt kezdték fölállítani a vármegyében. Kecskeméten 1894-ben nyílt meg a telefon, a vármegye többi városában pedig 1900-tól kezdve. Ma már a járási székhelyek és a nagyobb községek is be vannak kapcsolva a távbeszélőhálózatba.
