Kulturviszonyok.
Kulturviszonyok.
Kultúrális tekintetben a város a fejlődés útján van. Az értelmes lakosság korán felfogta a kultúra áldásos eredményeit, azonban a viszonyok az előhaladásra nem voltak kedvezők. De a legutóbbi évtizedek alatt fokozott mértékben hódított tért a kultúra a helyi társadalom, a város és az állam támogatása mellett. A város népe felvilágosodott, érdeklődik minden iránt s az olvasó-körökben, ujságok útján, hozzájut az irodalom ismeretéhez is. A város lakossága közül az 1900-iki népszámlálás adatai szerint 20.684 tudott írni és olvasni. Az azóta lefolyt tíz esztendő alatt ez a szám még inkább emelkedett.
A város tanügyi viszonyai igen fejlettek és a közoktatás szolgálatában számos iskola áll. A kisdednevelést a hat városi kisdedóvó, az elemi oktatást a róm. kath. egyház öt, a reformátusok öt, az ág. h. ev. egyház egy, az izr. hitközség egy és a város tíz tanyai elemi iskolája szolgálja, melyek mindegyikénél az ismétlő-oktatás is szervezve van. Magasabb iskolák a polgári leányiskola, női kézimunka-tanfolyammal és a főgimnázium. A szakoktatás szerve az alsófokú ipari és kereskedelmi iskola. A mult század közepe táján néhány évig gazdaképző tanintézet is állott fönn, de megszünt. Jelenleg a vármegyei gazdasági egyesület tart évente a téli hónapokban kosárfonó tanfolyamot. Mindezeknek az intézeteknek a történetét és mai viszonyait részletesen a közoktatásügyi fejezet ismerteti.
A felnőtteknek az iskolán kívüli oktatására, illetőleg az ismeretek népszerű terjesztése czéljából működik a városban a Szabad Lyczeum, mely 1907 január óta a téli hónapokban tart felolvasásokat a tudományok és ismeretek minden köréből. Ezenkívül a különböző egyesületekben minden évben tartanak népszerű felolvasásokat az erre felkért szakférfiak. – A színészet Czegléden sok bajjal küzd, mert nincs megfelelő hajléka. Az 1880-as évek elején a város társadalmának áldozatkészségéből a Népkör telkén épült egy eléggé kényelmes kőszínház, mely azonban idővel nagyon megromlott s 1908-ban a hatóság bezáratta. Czegléden évente hat-nyolcz héten át szokott színtársulat működni a Központi szálloda nagytermében. 1910 január havában Czegléd is belépett az Alföldi színi kerületbe, 383melyet a Délmagyarországi Közművelődési Egyesület támogat s így van remény arra, hogy a színművészetnek is lesz nemsokára állandó hajléka.
Czegléden a legrégibb újság a „Czegléd” cz. társadalmi és vegyestartalmú hetilap, mely jelenleg 32-ik évfolyamát éli. A „Czeglédi Ujság” politikai hetilap, melybe annak idején a Czegléd és Vidéke czímű hetilap beolvadt s ez idő szerint 20-ik évfolyamát éli. E két elterjedt lapon kívül legújabban megjelenik a „Czeglédi Hirlap” vegyestartalmú hetilap, mely negyedik évfolyamában van. – A város szellemi szükségleteinek kielégítésére szolgálnak a könyvtárak. Nyilvános közkönyvtár nincs a városban, csak az iskolák és egyesületek magánkönyvtárai. Legnagyobb az áll. főgimnáziumé, a mely 3720 s a Czeglédi Kaszinó-Egyesületé, mely 3000 kötetből áll. A többi könyvtárak kisebbek. Van két népkönyvtár is.
A város irodalmi élete kevéssé fejlett. A hírlapokon kívül más irodalmi tertermék alig jelenik meg. A város szülöttei közül többen foglalkoztak az irodalommal s közülök néhányan szép sikerrel. – A müvészetnek, különösen a képzőművészetnek, kevés tér kínálkozik. A festőművészek közül Tury Gyula magaslik ki, kitől gróf Károlyi Gábor és Dobos János olajfestésű arczképei láthatók a városháza közgyűlési termében. A szobrászati művek közül Horvay Jánostól Kossuth és Gubody szobra áll a városban, a Szentháromság-szobor Kiss György szobrász-művész alkotása. – Az énekművészetet két dalárda ápolja: a „Városi Dalárda” és az „Ipartestületi Dalkör.” Az országos dalosversenyeken már mindkettőt díjakkal tüntették ki. A zenével a „Czeglédi Zeneegyesület” foglalkozik, működését azonban a tagok gyakori változása akadályozza. A zeneoktatás magántanítók kezében van, de nyilvános zeneiskolára már nagy szükség volna.
