1848–49.
1848–49.
A város története ezután nevezetesebb eseményeket nem mutat fel. A belső kialakulás munkája csendesen folyt az 1848-iki nagy napok bekövetkezéséig. 1848 május havában a szerb felkelés hírére a nemzeti őrsereg haladéktalan kiállítása rendeltetvén el, Czegléden is megkezdődött a nemzetőrség szervezése. 363Csakhamar 1900 gyalogos és 90 lovas nemzetőrt állított ki Czegléd, a kiket a második nemzetőri kerületbe osztva, a környékbeli nemzetőrökkel együtt még május hónapban leküldtek a szerbek ellen Bácskába, hol a többi pestvármegyei nemzetőrökkel együtt Szenttamás mellett ütöttek tábort. A háború költségeire s az önálló nemzeti bank czéljaira a kormány május 19-én felhívást bocsájtott ki, mire Czegléd 400 mérő gabonát, 300 akó bort, 70 mázsa gyapjút gyűjtött össze és szállított ajándékul az államnak Pestre. A czeglédi nemzetőrök ezalatt résztvettek a bánsági csatározásokban. Sok panasz volt azonban a fegyverek hiánya miatt. A nemzetőrök ugyanis csak 500 rossz karabélyt kaptak, más részük saját fegyvereivel vonult harczba, a többinek a fegyvere egyenesre szegzett kasza volt. A város ezért 1848 július 27-én 300 szuronyos puskáért folyamodott, de eredménytelenül. A rossz fegyverzet ellenére a czeglédi nemzetőrség augusztus 27-én diadalmasan vett részt Szenttamás ostromában.
Jellasich betörésének hírére Kossuth Lajos 1848 szeptember 24-én bejelentette az országgyűlésnek, hogy Czeglédre megy és itt kezdi meg felhívni a népet a fegyveres felkelésre a haza védelmére. Ugyanaznap délben Kossuth tényleg vonatra ült Jókai Mór, Egressy Gábor, Csernátony Lajos, Rákóczy János, Vörös Antal, Lopresti Árpád s mások kíséretében. Czeglédre érve, a vasúti állomáson találta Kossuth a Földváry-féle önkéntes sereg egy csapatát, mely éppen Szenttamás mellől jött, miután letelt az idő, melyre az önkéntesek vállalkoztak. Kossuth rövid beszéddel fordult hozzájuk, melynek oly nagy hatása volt, hogy a harczban kifáradt önkéntesek kijelentették, hogy készek bárhova követni. Ezután Kossuth kíséretével s a Földváry-féle csapattal a városba vonult, melynek főterén, a városháza előtt, a város egész lakossága várta. Itt mondta Kossuth, a nép között egy asztalra felállva, ama történelmi nevezetességű beszédet, a melylyel a nemzeti felkelés szervezését megkezdte. Kossuth beszédére kigyúlt a szemekben a lelkesedés tüze, mire e két szó tört ki a hallgatóság ajakán: „Mindnyájan elmegyünk!” – Kossuth még aznap este Nagykőrösre ment át. A czeglédi nép az utczán nagy csoportokban járva szervezkedett. Még az este 1000 főnyi sereg állt készen, pár napra rá pedig 3000 lelkes ember állott a zászlók alatt s vonult a táborba Czeglédről, a „Kossuth Lajos azt üzente” nóta hangjai mellett. A gyalogosok parancsnoka Czibaki Nagy László, a lóvasoké Geiger városi hivatalnok volt. Pajor Antal czeglédi polgár selyemzászlót adott a csapatnak. Október első napjaiban érkeztek az önkéntesek Pestre, honnan Móga hadtestéhez mentek a Dunántúlra, hol Perczel és Görgey csapataival együtt kiüzték Jellasichot.
Röviddel utóbb az egész ország csatamező lett. Czegléden keresztül is jöttek-mentek a hadcsapatok. 1849 január elején Perczel vonult keresztül a magyar csapatokkal. Január végén Ottinger tábornok tartotta Czeglédet megszállva, mikor Szolnokról egy lovas dandárral és három gyalog-zászlóaljjal visszavonult. Perczel Mór mintegy ötezer főnyi sereggel követte őt s január 25-én érkezett Czegléd közelébe. Az osztrák őrszem a toronyból jelezte a magyarok közeledését, mire Ottinger d. e. 10 óra tájban riadót fúvatott s a szolnoki vasút és a város között állította fel csapatait: két zászlóalj vadász a vasúti árokban, a tűzérek a Bede-parton, a lovasság a város végén, a gyalogság és tűzérség között, helyezkedett el. Perczel előőrsei hírül vivén az osztrákok hadi készületeit, ő is készült az ütközetre. A tűzérséget balra, a törteli út felé tolta előre, a gyalogság a szolnoki út mellékén fejlődött harcznak, két szárnyon a Lehel, Württemberg és Hunyady huszárok. Körülbelül déltájban a magyar ágyúüteg a Fűzfásig nyomulván előre, megvárta, míg a huszárság és gyalogság előbbre vonult s akkor megkezdte a tüzelést. Nemsokára az osztrák üteg két ágyúját leszerelvén, az osztrák tűzérség a város alá vonult vissza, mire a magyar ágyúk a vasasok hadállását kezdték lődözni. Két órai harcz után a lovasság előrenyomult, mire Ottinger parancsot adott a visszavonulásra. A tűzérség és gyalogság a lovasság védelme alatt hátra vonult. A vadászok vonatra ültek s úgy menekültek, a tűzérség a budai úton vágtatott el, a lovasság a pesti úton húzódott vissza. A csata közben Dembinszky jelent meg Perczelnél s oly parancsot adott neki, hogy seregét vezesse vissza Szolnok felé. Ennek tulajdonítható, hogy Perczel csak az osztrákoknak Czeglédről való kiűzésére szorítkozott s messzebb nem űldözte őket.
A czeglédi csata után Jellasich, ki ekkor Kecskemét körül állott, előretolta seregét s pár napig az ő dandára táborozott Czegléden. Majd 1849 márczius második felében Windischgrätz hadserege volt itt összpontosítva; ezeknek elvonulása 364után ismét Jellasich vonult keresztül, kit Asbóth követett a magyar csapatokkal. A bicskei csata után Asbóth újra Czeglédig nyomult előre s itt magához véve a czeglédi nemzetőröket, a vasút mellett Pest felé vonult. Pest mellett a czeglédi nemzetőrség is részt vett azokban a hadmozdulatokban, melyekkel Asbóth nyugtalanította Windischgrätzet. Ez volt a czeglédiek utólsó szereplése.
