Prónay.
Prónay.
Prónay.
Prónay (Tót-Prónai és Blatniczai báró és nemes) ősnemes család, melynek ősi fészke Turócz vármegye volt és mely magát az Árpádok korában szereplő Comes Rechk-től, – ki Kún László királytól 1279-ben csereadományba kapja Prónát, (a mai Tót-Prónát) származtatja. A család később Nyitra és Trencsén, majd a törökök kiűzetése után, Nógrád és Pest vármegyébe szétágazott. Pest vármegyébe I. Gábor († 1758), a kitünő jogtudós telepszik meg, megszerezvén a többek között csere útján gróf Károlyi Sándortól 1731-ben Acsát, hol magának kastélyt emel; az 1736, 1741 és 1751-iki pozsonyi országgyűléseken Pest vármegye követe és 1733 s 1746-ban táblabírája, később kir. tanácsos. Két fia: László († 1808) az idősebb 1757-ben Pest vármegye táblabírája, 1763-ban Nógrád vármegye másod, majd 1765-ben első alispánja, 1783-ban a helytartótanácsnál consiliárius, mint ilyen, ott az első protestáns, majd 1785–1790 között Zólyom a még öt felvidéki vármegye főispánja, 1790 óta pedig Csanád vármegye főispánja, az 1791. évi ág. hitv. evang. egyház zsinatának elnöke; és II. Gábor († 1811) az ifjabbik 1772-ben Pest vármegye táblabírája, 1784–1790 között a pozsonyi tankerület főigazgatója, 1790 óta pedig Gömörmegye főispánja; – mindkettő v. b. t. t., 1782-ben bárói méltóságra emeltettek. – László báró fiai közül: Sándor († 1839), 1784-ben Pest vármegye táblabírája, 1797-ben cs. kir. kamarás, 1819 óta az ág. hitv. evang. egyház főfelügyelője, a Magyar Tud. Akadémia, igazgatósági tagja; Lajos († 1826) előbb a báró Vécsey (ma a 4-ik) cs. kir. huszárezredben, majd Pest vármegye nemesi fölkelő ezredében 1797-ben kapitány, és 1809-ben annak ezredese, mikor ezredével a szerencsétlen győri csatában bátran fedezte a visszavonulást és magát kitüntetvén, a Szt. István-rend kis keresztjét kapta jutalmul és 1819-ben Pest vármegye táblabírája lett; Simon († 1825) 1818-ban Pest vármegye táblabírája, és a negyedik testvér Kálmán († 1845) szintén 1818-ban; ellenben II. Gábor fiai: József († 1824) cs. kir. kapitány János főherczeg (ma 9-ik számú) dragonyos-ezredében, 1813-ban cs. kir. kamarás, és Zsigmond († 1848), 1822-ben cs. kir. kamarás, 1829-ben Pest vármegye táblabírája. Lajos báró fia Albert († 1887), 1829-ben Pestvármegye táblabírája, az 1837-ik évtől 1846-ig Pest vármegye főispáni helytartója, 1880-ban a hétszemélyes tábla bírája és a Szt. korona egyik őre; Albert fia Elek († 1890), 1854-ben cs. kir. kamarás, 1856-ban cs. kir. huszárőrnagy; Kálmán fia Ágoston († 1851) Pest vármegye táblabírája és Simon fia István († 1892), és unokái Aurél († 1892) és Adorján († 1898). – József bárónak fia III. Gábor († 1875) az 1839–40-iki országgyűlésen Turócz vármegye követe, az 1848-iki pesti országgyűlésen pedig a turóczszentmártoni kerület képviselője, 1841-ben Pest vármegye táblabírája, 1857-ben cs. kir, kamarás, 1861 óta az ág. hitv. evang. egyház egyetemes főfelügyelője a 1865-ben valóságos belső titkos tanácsos; s végre ez utóbbinak fiai: Dezső az 1874–75, 1882–84. és 1887–92, években országgyűlési képviselő, 1882 óta az ág, hitv. evang. egyház egyetemes főfelügyelője, hosszú évek sora óta Pestvármegye több bizottságának tagja, ki a vármegyei közéletben tevékeny részt vesz, és ennek testvéröcscse Sylvester (IV.) Gábor 1881–84-ben a váczi kerület országgyűlési képviselője. – A család nemesi ágából, – mely ág jelenleg a vármegyében nem birtokos, – 1804-ben Pál Pest vármegye táblabírája.
Czímer: (Nemesi.) kék pajzsban, zöld dombon, koronán álló daru, jobb lábában kövecskét tartva. Sisakdísz: ugyanaz. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.
A bárói czímer: négyelt pajzs; 1. és 4. ezüst mezőben vörös koronán álló daru, felemelt jobb lábában követ tart. 2. és 3. kék mezőben hat (3, 2, 1) ezüst liliom. Három sisak; sisakdíszek: 1. (középső) ezüsttel és vörössel ellentétesen vágott két elefántagyar közt a daru. Takaró: ezüst-vörös. 2. Kinövő, koronás, kétfarkú arany oroszlán, jobbjában öt, keresztbe a fönt hegyökkel legyezőszerűleg elhelyezett nyilat tart. Takaró: ezüst-vörös, 3. Fekete, zárt szárnypár, Takaró: ezüst-kék. Pajzstartó: két mez nélküli erdei ember, fejükön és ágyékukon falevelekkel födve.
