Solymár vára.
Solymár vára.
Solymár várának építési ideje, szerepe a történelemben eléggé homályba borul, habár okiratszerű említésével gyakran találkozunk. Tudjuk, hogy 1435-ben Borbálya királynő bírta, hogy 1442-ben Erzsébet királyné a korbáviai grófoknak adta, 1444-ben az Olnodi Czudarok 600 frtban a Rozgonyiaknak zálógosítják el. 1455-ben Garai László nádor, 1468-ban Garai Jób és Ujlaky Miklós, 1490-ben Korvin János bírja. Első oklevélszerű említése 1401-ből származik (Orsz. lvt. Dip. Oszt. 8650.)*
Csánky I. 4
Fényben és pompában, kiváltságos előjogokban mind a három pilismegyei várat, különösen az Anjoukorban, messze túlszárnyalta Visegrád vára. Építését 210szintén a tatárjárásnak köszönheti. IV. Béla neje, Mária királynő, megértvén férje nemes szándékait, elhatározta, hogy fölös ékszereit pénzzé teszi s azokon erős várat építtet. Maga a király mondja ezt el 1259-ben kelt adománylevelében és kiemeli, hogy Mária királynő hozományából, tehát teljesen a saját magánvagyonából, különösen a magával hozott ékszerekből, nagy fénnyel és igen erősen építtette meg a várat a visegrádi kopasz várhegyen. Éppen azért a hegyet és egész Pilismegyét neki adományozta és felhatalmazta, hogy a várral szabadon rendelkezhessék. A királyné szeme előtt az a czél lebegett, hogy egy esetleges tatár betörés alkalmával az özvegyeknek és árváknak legyen hová menekülniök. A király nagylelkűségét meg az sarkalta, hogy az így keletkezett vár a nyulszigeti apáczáknak, kiknek sorában az ő leánya, Margit is élt, igen jó és biztos menedékhelyül szolgálhat.* A. király adománylevelét IV. Orbán pápa is megerősítette 1263-ban.*
Wenzel Árpádkori Uj okmt. VII. 501–503. 1.
Árpádk. Uj okm. VIII. 70–73. 1.
Mária királynő a várat teljes jogon bírta s a király kijelentette, hogy joga van azt valamely királyi vagy királynéi szabadosnak odaajandékozni, vagy hagyományozni s hogy ebbe az ország főpapjai és bárói is belenyugodtak. A vár azonban soha idegen kézre nem került, sőt az utóbb egyideig a királyok, 1310–1526-ig pedig a szent korona állandó lakóhelye volt. Rómer alapos archaeologiai kutatásainak sikerült azt a helyiséget is feltüntetnie, a mely a szent korona őrizetére rendelve volt.*
An. levél. közlem. IX. 1873. 1–15. 1.
