Látjuk e táblázatból, hogy valamennyi összehasonlított vármegyénél több Pest vármegyében a terméketlen terület, ez főleg a futóhomok, illetőleg a szíkesedés rovására írandó. A szántóföldnek használható területek után legtöbb a legelő és a rét. A nagy mocsarai mellett is kevés nádasnál még kisebb a kertészetnek szánt terület. Az erdők főleg a folyók mentére és a Duna–Tisza közén a kötött és félig kötött homokbuczkákra szorítkoznak. Ugyancsak az utóbbiak vannak rendesen szőlővel beültetve; a vármegye hegyes-dombos részén csak a pilisi és váczi járásoknak vannak nevezetesebb erdőségeik. Az erdők tölgyesek és bükkösök, homokos talajon inkább az akáczfa, a nyárfa és helyenkint a fűz vert gyökeret nagyobb területen, de azért nem ritka a gyertyán-, szíl-, kőris-, juhar- és berkenye-fa sem. A vármegye termesztett növényei közül első helyen említendő a szőlőnek több faja, a mely főleg a budai hegyek melegebb lejtőin terem. Valamikor ezek a hegyek nagyon híresek voltak boraikról, ma nagyobbrészt kopár a felületük. A szőlő mind a Duna balpartján, a homokoslőszös talajban, mind jobb partján a vármegye meszes-trachitos földjében is megterem, de az utóbbiban zamatosabb a termése. A szőlőkben, a melyek Szentendre körül és feljebb Visegrádnál majdnem mindenütt kitünő bort adnak, gyümölcsfáink közül különösen a kajszin és őszi baraczkot, a mandolát, cseresznyét, meggyet, szilvát, diót, almát és körtét is ültetik.3 Gabonafélék főleg a folyóvölgyekben és azok (óalluviális) terrasszain teremnek, de a Duna–Tisza közén is mindenütt, a hol szíkes laposok vagy mocsarak nem teszik lehetetlenné. A gabonatermelés fölterjed az alacsonyabb dombokra (380 m túl nem) és le a völgyekbe is.