Reviczky Gyula.
Reviczky Gyula.
Reviczky Gyula szül. Vitkóczon, 1855. ápr. 9-én. Középiskoláit kitünő sikerrel Pozsonyban végezte és ugyanitt 1873-ban a jogra iratkozott magántanulónak. Azonban ez évben apja meghalt, anélkül, hogy fiának zavaros családi állását tisztázta volna, a ki most nagyon sanyaru anyagi viszonyai miatt kénytelen volt kenyérkereset után látni és nevelőnek ment. 1874-ben Budapestre jött, hol sok nélkülözés után Szana Tamás Figyelőjénél kapott korrektori állást, nagyon csekély fizetéssel. Itt nem maradhatott sokáig; ujra nevelőnek ment és két évet töltött Dentán. Ez időre esik első mélyebb szerelmi szenvedélye, a mely érzelemből fakadt sok szép költeménye. 1877-ben ujra Budapestre jött, de csak egy évi kínos nyomorgás után sikerült neki György Aladár ajánlására a Hon-hoz bejutni. 1882-ben a Hon megyszünvén, Reviczky egy ideig különböző fővárosi lapoknál dolgozott, majd Aradon és Kassán mint szerkesztő működött, folyton súlyos anyagi küzdelmek között, melyek egészségét is aláásták. Végre 1887-ben a Pesti Hirlapnál kapott alkalmazást. De már ekkor mutatkoztak nála a tüdővész nyomai. Két ízben volt Arcoban enyhülést keresni bajára, de hasztalan. Ez időben már két kötetben kiadott költeményei révén neve az egész országban ismeretes volt. 1889. júl. 11-én azonban már meghalt.
Reviczky egyike a fiatal költői nemzedék legtehetségesebb tagjainak. Érzéseit, az emberi sors fölötti tépelődéseit mély hangulattal zengi el, de nemzeti népies hangot sehol sem találunk költészetében.
Önállóan megjelent művei:
Ifjúságom (1883. a Petőfi-társaság kiadása). Magány (1888. a Kisfaludy-társaság segítségével). Apai örökség (regény, 1884. önéletrajz). Fordított németre magyar költeményeket is. Összes költeményei e czímen jelentek meg: Reviczky Gyula összes költeményei. 1895. 2. kötet. Ezeken kívül irt sok kritikát és esztétikai értekezést, stb.
