Gvadányi József.
Gvadányi József.
GVADÁNYI JÓZSEF.
Az orsz. képtárból.
Gvadányi József gróf, a legelőkelőbb olasz toscanai nemes családok egyikéből, a Guadagni-családból származott, kinek egyik sarja, Marchio Alexander de Guadagni olasz tábornok, a XVII. század második felében III. Ferdinánd ausztriai császár szolgálatába állott. Ennek azonos nevű fia, nőül vevén ghymesi Forgách Dorottya grófnőt, utódai számára megszerezte a magyar honosságot és grófságot is. Legifjabb fia, Sándor, a nyitramegyei báró Pongrácz Eszterrel lépett házasságra, miáltal a szakolczai birtok a Guadagni-család tulajdonába jutott.
Gróf Gvadányi József, Sándornak unokája, 1725. okt. 16-án született. Szülői kitünő nevelésben részesítették.
Iskoláinak elvégzése után 1744-ben, mint zászlótartó lépett a Szirmai-féle gyalogezredbe. Még ez évben Csehországban két csatában vesz részt a poroszok ellen, egy évvel később Olaszországban táborozik, 1747-ben rövid időre franczia fogságba kerül, majd egy hid védése közben súlyos sebet kap.
Az 1748-iki aacheni béke megkötése után egy magyar ezredhez helyezték át Gvadányit. Nemsokára nőül vette a nyitramegyei Horeczky Francziska bárónőt. A családi élet örömét nem sokáig élvezhette; mert már 1755-ben ismét kitört a hétéves háború, melyet Gvadányi végig harczolt. Még öreg korában is büszkeséggel emlegette, hogy mint az előcsapat kapitánya, részt vett azon hadi-bravurban, midőn gróf Hadik András tizenötezer emberrel Berlin városát megsarczolta.
A hétéves háborút követő béke idején Gvadányit őrnagyi ranggal a beregmegyei Badaló faluba helyezték át.
1767-ben már mint alezredest Mármaros-Szigetre rendelték. Itt időzése alatt ismerkedett meg Nagy-Peleskén Becsky Györgygyel, a falu földesurával, a ki Gvadányinak a legnagyobb valószínűség szerint a Peleskei Nótárius alakját szolgáltatta. Később a Nádasdy-huszárezredhez tették át Galicziába, a hol 1783. febr. 24-én tábornoknak nevezték ki, a mely évben 38 esztendei katonai szolgálat után nyugalomba is vonult.
Ekkor visszajött hazájába, Szakolczán kastélyt épített, nőül vevén egy derék, magyar érzésű özvegyet, Szeleczky Katalint, boldog házasságban, kertészkedéssel, könyvolvasással és irogatással töltötte életét. Ellátogatott a megyegyűlésekre, sőt az 1790/91-diki országgyűlésen is ott volt. Majd pedig, a magyar nemzet elnémetesítése ellen támadt visszahatás érzése alatt a nyugalmazott császári tábornok tollat ragad és megirja Peleskei Nótáriusát és egyéb munkáit, melyekben a magyar nyelv és viselet mellett izgat.
Meghalt 1801. deczember 21-én. Tetemei a nyitramegyei Rohó falu templomában nyugszanak.
Gvadányi azon magyar írók közé tartozik, a kiknek legnagyobb érdemük az, hogy a múlt század végén öntudatra ébresztették s ápolták a magyar nemesi osztályban a nemzeti szellemet és a kik közkedveltségü műveik által olvasóközönséget teremtettek. A népies vagy magyar iskolának legkimagaslóbb alakja.
Első nyomtatásban megjelent munkája a Pöstényi Förödés (1787.), mely pöstyéni tartózkodása alatt történt apró kalandjainak elbeszélése.
A mostan folyó Török Háborúra tzélozó Gondolatok (1789). Nándor Fejér Várnak Megvétele verses munka (1790).
267A mostan folyó Országgyűlésnek satyrico-critice való leírása (1791). Ebben társadalmi és politikai nézeteit mondja el, és végül azt követeli, hogy az országgyülés rendelje el a magyar nemzeti ruha viselését, a nemzeti nyelv használatát és azt, hogy a magyar ezredekben magyar fiuk, magyar vezérek alatt szolgáljanak.
Leghiresebb műve Gvadányinak az, a mely Peleskei Nótárius név alatt ismeretes, de a melynek eredeti czíme: Egy falusi Nótáriusnak Budai Utazása, mellyet önnön maga abban esett viszontagságaival egygyütt az elaludt vérü magyar szívek felserkentésére és mulatságára e versekbe foglalt (1790). E művének köszöni Gvadányi máig élő népszerüségét is. Zajtaiban egy egész osztályt, az akkori középnemességet sikerült találóan jellemezni, és annak az új módi és izlés ellen táplált érzelmeit híven kifejezni.
E munka folytatása A falusi Nótáriusnak elmélkedései, betegsége, halála és Testamentoma (1796), a melyben a nótárius a környéken lakó barátaival társadalmi, vallási stb. kérdések fölött vitatkozik.
A GVADÁNYI-HÁZ SZAKOLCZÁN.
Saját felvételünk.
Nem kevésbbé emelte Gvadányi népszerüségét egy másik munkája, melyet női ismerősei unszolására írt meg és a következő czím alatt adott ki: Rontó Pálnak egy Magyar lovas Köz-Katonának és gróf Benyovszki Móritznak életek’, Földön, Tengereken álmélkodásra méltó Történettyeiknek, ’s véghez vitt Dolgaiknak Leirása (1793), a melynek első részében Rontó Pálnak a sajókeresztúri szökött katonának, második részében a nyitra-megyei gróf Benyovszky Móriczczal való találkozását Kamcsatkában meg Madagaskarban átélt viszontagságos kalandjaikat irja le.
Azonban az ilyen, – mint maga is mondja, – mulattatásra szánt munkákon kivül, komoly történelmi tanulmányokkal is foglalkozott. Ezt bizonyítja két történeti munkája, u. m.: Tizenkettődik Károly, Svétzia ország királyának élete és álmélkodást felülmúló Vitézségének és több tsudálkozást okozó nagy dolgainak leirása (1792), valamint A Világnak Közönséges Históriája, a melyek közül az első, Voltaire hasonnevű munkájának, a második, Millot művének átdolgozása.
Ezen munkákon kivül írt még számos verset, és verses levelezést folytatott többekkel.
