Majer István.
Majer István.
Majer István, szül. Mocsonokon 1813. aug. 15-én. Középiskolái végeztével N.-Szombatban hallgatta a teologiát, hol több társával egy „magyar nyelvgyakorló-egyesületet” alapított; majd Pestre ment a jogot tanulni. 1836-ig nevelő volt a báró Sennyei családnál és ugyanazon évben pappá is szenteltetett. 1842-ben az esztergomi tanítóképezdében tanár lett. Ez állásában annyira feltünt pedagogiai czikkeivel, hogy 1842-ben az első egyetemes tanítógyűlésnek jegyzőjévé, 1849-ben pedig a budapesti tudományos egyetemen a felsőbb pedagogia tanárának választották meg. A szabadságharcz alatt honvédápoló-egyesületet alapított Esztergomban. 1850-ben igazgatója lett a főváros összes elemi és magán-iskoláinak. 1857-ben gyengélkedő egészsége miatt Kürtre ment lelkésznek, hol tiz évig tartózkodott és munkálkodott, mint a népnek igazi jótevője, atyja. 1866-ban Esztergomba nevezték ki kanonoknak, és mint ilyen 1867-ben a III. oszt. vaskorona- és 1876-ban a Lipót-rend lovagja lett. Esztergomban is folytatta pedagogiai munkálkodását. 1877-ben a tud. egyetem hittudományi kara tiszteletbeli doktorrá avatta, 1885-ben a főrendiház örökös tagjának neveztetett ki. Majer István az irodalomnak majdnem minden ágát művelte, de kiválólag pedagógiai művei és népies iratai tették őt az ország egyik legnépszerübb és legtiszteltebb papjává és ezek szerezték meg neki az általánosan ismert „István bácsi” nevet. Mint a pesti iskolák igazgatója rendkivüli nagy érdemeket szerzett a tornatanítás terjesztése, az iparoktatás rendezése, valamint az iparos-tanulók vasárnapi és esti tanításának behozatala és rendszeresítése körül. A tanítói értekezleteket is ő honosította meg. Jelen volt 1868-ban a népoktatási törvény előmunkálatait kidolgozó értekezleten és 1877-ben elnöke volt azon tanférfiak bizottságának, a kik a katholikus népoktatásügyre vonatkozó szabályrendeleteket dolgozták ki. A pesti első bölcsőháznak is ő volt megalapítója.
Nevezetesebb pedagogiai művei:
Népneveléstan (1845). A magyar képezdék reformja. A pesti első bölcsőde megalapítása és ismertetése (1852). A bölcsőde (1852). A pestvárosi Josefinum árvaház ismertetése (1853). Milyen legyen a néptanító? (1858). Mikép intéztessék a növendékpapok képeztetése? (1859. Pályanyertes mű). A szemléleti tanmód az első oktatásnál (1860). Elnöki beszédek az esztergomi kisdedovóban (1868–84).
Népies iratai közül megemlítjük: Egészségtan a nép számára (1847). A jó házigazda (1868). István bácsi, a boldog családatya, és okos gazda (1854). Szindarabok az ifjuság számára. A regélő István bácsi (1857). István bácsi aranytanácsai.
Egyéb nevezetesebb munkái:
Liturgika. (Pályanyertes mű.) A rézmetszészetnek műtana. (Az első szakmű a magyar irodalomban). Ezer műkereszt (1884). Második és harmadik ezer műkereszt (a budapesti országos kiállitáson kitüntetve). Negyedik, ötödik és hatodik ezer műkereszt. stb.
Ezeken kívül számos szentbeszéd, vers, ismertetés, életrajz és czikk különféle szak- és napilapokban. A Jelen korszaknak 12 évig rendes munkatársa, a Katholikus Néplapnak és az István bácsi naptárának 1856–70-ig szerkesztője volt.
Ezenkívül mint rézmetsző és festő is kitünt. Néhány festménye a 40-es években a pesti képzőművészeti tárlaton ki is volt állítva és több magyar és külföldi képes ujság, köztük a Leipziger Illustrierte Zeitung, több rajzát közölte.
Sok munkája maradt kéziratban is.
MAJER ISTVÁN.
A tud. akadémia könyvtárából.
