Zádori János.
Zádori János.
Zádori János, szül. Kátlóczon 1831. nov. 6-án. 1864-ben az esztergomi papnevelő intézetben a teologia tanára lett. 1874-ben pápai kamarássá, 1884-ben esztergomi kanonokká nevezték ki. Meghalt 1887. decz. 30-án.
Önálló művei közül a legnevezetesebbek: Isten a legtisztább szeretet (1860). Szt. Péter apostol két levele. (Jutalmazott pályamű.) A társadalom alapelvei (1864). Földünk nem hittani központja a mindenségnek (1868). A római katakombák (1868). Földünk helyzete a mindenségben (1871). IX. Pius pápa élete (1869). Syntagma Theologiae Dogm. Fundamentalis (1882). Fragmenta Syntagmatis (1885). Margitsziget története (1886).
Fordításai: Gyémánt-e vagy üveg? (Stolcz A. után, 1860). Árpádházi Szt.-Erzsébet élete (u. a. 1867). Kihez menjünk (u. a. 1871). Jézus Krisztus a történelemben (Lacordaire után 1868.) stb.
Útirajzok: Úti vázlatok Olaszországból (1869). Spanyol út (1869). Egyiptom (1874). Ezeken kívül számos szentbeszéd, értekezés és hirlapi czikk.
Szerkesztője volt a Katholikus Lelkipásztornak és az Uj Magyar Sionnak.
