Viselet.
Viselet.
Fejüket felhajtott széles karimájú kalap (klobúk, sirak) fedi s hajukat hátrafelé fésülik, az öregek pedig két oldalt vrkoč-ba fonják. Kapczába (onyica) csavart lábukon bőrtalpú szíjas bocskor van s nyáron át hosszú rojtos gatyát (gace), durva vászoninget (hrubač, košela), néha vászonkabátot (kittya), télen pedig darócznadrágot (nohavica), ugyanilyen nyakbavetett kabátot (kabanyica, kanko), bőrmellényt (kožok) és posztószűrt (sirica) hordanak. A nadrág és a szűr rendesen szürkésfehér, a kabát pedig vörösesbarna daróczból készül s széle pirossal van beszegve. A bőrtüsző (opasok) csak az öregeknél maradt meg, a fiatalok czifra lajblikat vagy újjas meleg mellényt (undrečka) hordanak. A női viseletet jellemzi a hófehér ing, melyet rikító piros és sárga hímzéssel tarkítanak, különösen az ingvállon (oplecko). A szoknyát két oldalt feltűzik s alája pendelyt (hrubač), alsószoknyát (spodnica, mondola), föléje pedig czifra kötényt (fjertuska, sata, zastyerka) kötnek. Nyáron czifra pruszlikot (pruslak) és csizmát, télen pedig fehér kabanyiczát és halinát húznak. A hajukat a lányok is kontyba kötik, ritkán vrekocsba s fehér kendővel (ručnik) födik be, alája pedig czifra gyöngyös fejdíszt tesznek, mely a magyar pártának felel meg. Az asszonyok fejkötőben járnak s hétköznapon egyszerűbb fehéret (tota), ünnepen ellenben gyöngyökkel és czifra pántlikákkal díszített čepjecet viselnek. A magyaros tót ebből az ősi viseletből teljesen kivetköződött s egészen palóczmódra ruházkodik, sajnos azonban, legtöbb helyen nem a régi bokorugrós és ingvállas, hanem az újabb romlott divatot vették fel. Czipőben, rikítószínű, hosszú, mesteremberes szoknyában, fodros blúzban járnak s feltünően sok ékszert viselnek. Ezzel ellentétben néhol a csizmás palócz viseletet követik és szinte csodálatos, hogy Balassagyarmat s vidékének elmagyarosodott tótsága a városi élet közelében, sőt magában a városban is, régi magyaros ruhában jár.
