Népszokások.
Népszokások.
A mi a népszokásokat illeti, azok nagyon hasonlók a magyar vidékek életmódjához, éppen azért csakis a szembetűnőbb eltérésekre terjeszkedünk ki.
Evangélikus lévén az uralkodó vallás, a babona szűkebb térre szorúl ugyan, de azért erősen el van terjedve s itt is különösen az asszonyok körében akadnak hívői. Az istállóra rajzolt fokhagymás kereszt általános, hisznek a boszorkák és dredoskák létezésében, megtartják a pénteket, Luczanapját, a karácsonyi és más egyéb babonákat, sőt Nagyhalomban az evangélikusok éppen úgy eljárnak a »szentkúthoz« gyógyúlást keresni, mint a palócz vidékeken a katholikusok. Érdekes Lesten az a babona, hogy a ki felakasztja magát, annak be kell vagdosni a kezét és a talpát, mert különben felfújja az ördög, vagy Málnapatak és Parócza vidékén a szentjánosnapi tűzugrálásnak az a változata, hogy az eladó lányok énekszóval seprőket visznek ki a hegyre s ott meggyújtva, addig forgatják, míg elég; a kié elalszik, az nem megy férjhez, a kié pedig leghamarább hamvad el, az lesz közöttük legelébb asszony. Paróczán a lányok »pünkösdi királynét« is választanak és virágvasárnapján »kiszit hajtanak«, mint a palóczok. Ez a kiszihajtás eredetileg szláv szokás s éppen ezért csodálatos, hogy a nógrádi tótság körében nem általános. Megvan még Alsótisztáson is, de nem a tél és a bőjt megszűntét jelzi, mint a palóczoknál, hanem jégverés ellen valami bibliai lányáldozattal van kapcsolatban, ellenben az ősvallás emlékeit őrzi az alsósztregovaiak »tranostikja«, mely a szerencsétlen és mezei munkálatok elkezdésére nem alkalmas napok jegyzékét tartalmazza.
