A palóczok eredete.
A palóczok eredete.
Nógrád magyarsága a köztudatban palócz néven ismeretes. Palóczoknak tartja őket az egész világ s jómaguk csodálatosképen lekicsinylik e nevet. Mindenesetre nagyon feltűnő, hogy az a nép, melynek legszebb jellemvonása a mult idők emlékeihez való ragaszkodás s a mely a múltból minden téren legtöbb eredetiséget őrzött meg, épen a nevét felejtette volna el. Föltéve, hogy igazi becsületes neve volt. Csakhogy nem volt az! S ezt nem is annyira a történelem s az oklevelek igazolják, a melyekben a palócz név soha sem fordul elő, mint inkább az ő egyetemleges tiltakozásuk. *
*A kezemnél lévő kérdőivek szerint csupán egyetlenegy falu akad, mely palócz mivoltát bevallja, sőt arra büszke is, azonban évekig tartó személyes adatgyüjtésem Nógrádban, Benkóczy Emil pedig (Uránia 1908.) máshol, a büszkeségnek éppen ellenkezőjét tapasztalta, igy tehát nagyon valószinü, hogy ez egy helyen is az uri elemnek Mikszáth müvei nyomán támadt palócz-büszkeségéről van szó s ugyanilyen jóhiszemüen téved a nép javára Hont vármegye ethnografusa is, midőn azt hiszi, hogy »palócz mivoltára a honti magyarság büszke«.
A kun-palócz származtatás ellen már ez a tiltakozás is elég erős bizonyíték, de másutt – Nógrádi palóczok czímű most készülő munkámban – majd bővebben s részletes adatokra támaszkodva lesz alkalmam bebizonyítani, hogy a mai palóczoknak elkeresztelt magyarok nem ivadékai sem a honfoglaláskori, sem a későbbi kun-palóczoknak s hogy mégis azoknak tartják őket, annak oka abban rejlik, hogy történetíróink az ilyen kérdéseken csak átsiklanak olyanformán, hogy kritika nélkül veszik át egymástól az elődök palócz-elméletét és Anonymus kun-telepítését, teljesen figyelmen kívül hagyva azt, hogy a krónikások kunjai egészen más vidékeken állapodtak meg, mint a hol most palóczok laknak s különösen megfeledkezve arról, hogy a kunok Zsigmond, Mátyás idejében, sőt még később is külön kapitányok és bírák alatt, megtartva török eredetű kun nyelvüket, egész kis államot alkottak az országban, holott a palóczoknak keresztelt magyarok a kódexek és oklevelek palócz-nyelvsajátságainak bizonysága szerint, már jóval előbb kimutathatók hazánk Felvidékén.
Ezen az alapon a palóczoknak kun eredete ellen igen nyomós bizonyítékot szolgáltat Balassa József, midőn A magyar nyelvjárások keletkezése czímű értekezésében alapos nyelvészeti készültséggel a következő eredményre jut:
»Hogy a kunok megmagyarosodásával új nyelvjárás tényleg nem keletkezett, legvilágosabban bizonyítja az a körülmény, hogy az eredetileg egy nyelvű, de három különböző helyen letelepűlt kun népesség ma három különböző nyelvjárást beszél, a szerint, hogy megmagyarosodása előtt milyen magyar nyelvjárás hatása alá jutott. A Jászság lakosai a palóczság mellé jutva. ezt a nyelvjárást tanulták meg, a Kiskunság régi kun lakossága, mint azt a török hódoltság kora után is megmaradt községek lakosainak nyelve bizonyítja, az Alföld ö-ző nyelvjárását beszélte, míg a Nagykunság megmaradt régi lakossága máig is a felsőtiszai e-zö és i-ző nyelvjárást beszéli. A kunoknak e mai háromféle nyelvjárása azt is bizonyítja, hogy megmagyarosodásuk idejében már kifejlődtek a magyarság nyelvében ezek a legfőbb nyelvjárási különbségek.«
E sorokból s az említett értekezés többi adataiból nyilvánvaló, hogy a palócznak nevezett nyelvjárás a kunok betelepedése előtt már meg volt a magyar nyelvben s a palóczok mellé kerűlt kunok a palóczoktól tanúlták meg saját törökös nyelvük helyett a magyart s ilyenformán, ha előbb akadunk hazánkban palóczokra s csak azután kunokra, akkor teljes lehetetlenség, hogy amazok ezeknek az ivadékai lehessenek.
De különben is Anonymus és az oklevelek adatai szerint kunok telepedtek le a következő vármegyékben: Arad, Bars, Bihar, Borsod, Baranya, Bács-Bodrog, 138Csanád, Fejér, Győr, Heves, Komárom, Liptó, Moson, Nyitra, Pest, Pozsony, Somogy, Sopron, Szabolcs, Szerém, Temes, Torontál, Vas, Verőcze és Zaránd. Ha tehát a mai palóczok a kunok ivadékai, akkor ezekben mindenütt palóczokat kellene találnunk, holott alig negyedrészükben van palócz. Továbbá hogyan magyarázza meg a kun-palócz elmélet azt, hogy a Nagykunságon nincs palócz, ellenben Nógrád, Hont és Gömör, a hova kunok nem telepedtek, tele van palóczczal? Ezt az ellentétet sokan úgy akarják elsimítani, hogy a beköltözött kunokat két csoportra osztják: 1. tulajdonképpeni kunokra; 2. palóczczá lett kunokra. De megfeledkeznek arról, hogy a bizánczi írók kunjai és az orosz-lengyel krónikák palóczai tulajdonképen teljesen azonos nép s még így sem magyarázzák meg, hogy a beköltözött kun-palóczok egyik része miért maradt meg hosszú ideig kunnak, a másik pedig miért lett mindjárt palócz?
Ezzel szemben történeti tény, hogy már az Árpádok korában volt a magyarságnak egy törzse, mely az ősi világ pogánysága czímén ősmagyarságához leghívebben ragaszkodott, továbbá elismert dolog, hogy még ma is van egy palócznak keresztelt népelem, mely feltűnő módon őrzi múltjának eredeti sajátságait. * A »prisci moris observantia«-nak e közös fonalával a két néptörzset összefűzhetjük s valószínűséget meghaladó biztossággal állíthatjuk, hogy a mai palócz, nem a más vidékeken letepült s nyomtalanul felszívódott kunoknak, hanem igenis a Cserhát és a Mátra vidékére tömörült vérbeli magyar törzsnek az ivadéka. Azé a törzsé, mely a konglomerált honfoglalók között az igazi magyarság bölcsőjét ringatta s ősi pogányságával a színtiszta ősmagyarság emlékeihez ragaszkodva, sehogy sem tudott megalkudni az új idők rohamos átalakulásaival s a magyarság megmentésére behívta Endrét és Levente herczeget. Levente nemsokára meghalt s pogány módra eltemetve, sírba szállt vele a pogányság nemzeti fölkelésének pillanatnyi diadala is, a Vatha vezérlete alatt fölbuzdúlt ősmagyarok pedig csakis a Mátra és Cserhát lakatlan rengetegeiben szóródhattak szét, a hol még ma is számos pogánykori reminiszczencziára akadunk. (V. ö. Ipolyi: Bélháromkúti apátság tört. Arch. Közl. VI.) Itt a mai palóczok ősapái voltak azok, a kik »ritu gentilium iuxta puteos sacrificabant, vel ad arbores et fontes et lapides oblationes obferebant« (Zyn. de Zabolcs 22.) – s ők zengték a fehérvári lázító gyűlés kobzosai után: Engedd minékünk hogy eleink módjára pogányságban éljünk! Ez a pogánysághoz szító, pezsgő vérű magyar törzs nagyon hasonlított a kun-palóczok rakonczátlan természetéhez s így az Árpád-házi királyok alatt betelepült oroszok és lengyelek elkeresztelték őket palóczoknak, a hogyan hazájuk krónikásai is polowetzeknek (vadász, rabló) nevezték el az Oroszországba rablókalandokra járó kunokat. A zaklatott szláv környezet persze kapott e csúf néven, melyet a palócz magáénak el nem ismert soha s épen azért törvénykönyvbe, oklevélbe nem is kerülhetett és nem is került soha.*
*E tekintetben különösen az érdekes, hogy a hét magyar törzs nevét: Kürtgyarmat, Megyer, Nyék, Kara, Kaza, Jenő ( Enax), Tarján, mind megtaláljuk hat nógrádi: Balassagyarmat, Nógrádmegyer, Karancs, Kozárd, Diósjénő, Salgótarján és két tőszomszéd faluban: Ipolynyék, Acsakürt.
*A kun-palócz származtatás mellett vármegyénk egyik tiszteletreméltó férfiának, Pintér Sándornak, egészen önálló s igen tetszetős véleménye van a palóczok eredetéről, sajnos azonban, történeti alapja ingatag, éppen ezért Szabó Károly így nyilatkozott róla:
»Pintér a palóczok eredetére nézve úgy Jerney, mint Hunfalvy és Pauler nézeteit elveti s azok helyett egy maga által is csak valószínűnek mondott hypothesist állít föl, melyet azonban adatokkal és tudományos bírálat előtt megállható érvekkel támogatni nem tud«. Századok, 1880. – Jóllehet, e bírálat nagyon illuzóriussá teszi Pintér Sándornak hun-avar-palócz elméletét, mindamellett nem lehetetlen, hogy az újabb történeti kutatások esetleges eredményei igazat ne adhassanak neki s akkor szerény vélekedésünket, az ő erős meggyőződéséhez fűzve, méginkább igazolva látjuk, mert ha Pintér bebizonyítja, hogy a palóczok hun-avar maradványú testvérelemek, akkor még érthetőbbé válik az is, hogy a palóczok ősei miért ragaszkodtak annyira a régi pogányság emlékeihez.
