Nagy.
Nagy.
Nagy IV. (Felsőgyőri). Borsod vármegyéből származik, honnan a XVI. század végén költözött Nógrád vármegyébe. I. János, Egyed és Ferencz 1594 aug. 30-án nyertek nemességújító czímer levelet, melyet 1595-ben hirdettek ki Nógrád vármegyében. Tagjai közül: II. János 1653-ban Érsekújvárott seregbíró, a ki az esztergomi érsektől Dejtárra nyert adományt. III. János (szül. 1670, † 1736.) kurucz ezredes. Ferencz 1823-tól Nógrád vármegye allevéltárosa, 1827-tő1 1843 október 25-ig főlevéltáros s több vármegye táblabírája. Fia: Iván (szül. 1824, † 1898.) 1847–48-ban kir. táblai jegyzőként részt vett a pozsonyi országgyűlésen. 1848 aug. 17-én felcsapott honvédnek, előbb a pápai 7-ik, majd a 49-ik zászlóaljhoz osztották be, e zászlóaljban al-, majd főhadnagyként végigharczolta a szabadságharczot. 1857-ben indította meg »Magyarország családai« czímű munkáját, melyet 1867-ben fejezett be. 1855-tő1 az egyetemi könyvtár első tisztje, 1859-től a könyvtár első őre. 1870-ben képviselőházi naplószerkesztő. Ő alapította a Nógrádmegyei Múzeumtársulatot és minden vagyonát ráhagyta. Fiai: Aladár (szül. 1856.) és Boldizsár (szül. 1864.)
Czímer: Veressel és kékkel vágott paizsban, felül, zöld alapon hatágú aranycsillagtól kísért fehér lovon vágtató pánczélos, nyílt sisakos vitéz, jobbjában hosszú hadilobogót, baljával a kantárszárakat tartva. Alul: Hullámokból kiemelkedő, nyakán elülről nyíllal átlőtt természetes színű szarvas, a paizs jobb oldalán emelkedő sziklák felé fordulva. Sisakdísz: A sisak koronájába szúrt nyíl közepén nyílt fekete szárny. Takarók: Kékarany-veresezüst.
Nagy (Felső-Győri)
