Forgách.
Forgách.
Forgách (Ghymesi és Gácsi gróf). A Hunt-Pázmán nemzetségből származik. Őse Ivanch ispán, kinek fia Ivánka nyerte II. Endre királytól Ghymes földét, honnan a család egyik előnevét vette. A Forgách nevet elsőízben Miklós (1333.) vette fel, de csak unokái tartották meg következetesen. Miklósnak két fia volt. Miklós († 1361.) és András († 1381.) Miklós fia Balázs, Mária királynő főpohárnoka, a ki 1386 február 7-én II. Károly királyra a halálos csapást mérte. András fia Péter (1491.) főajtónálló, kinek János fiától származó két unokája Péter és Gergely († 1515.), a család két főágát alapították. Pétertől, Bars vármegye főispánjától (1493–1505.) származik a Ghymesi ág, Gergely nyitrai főispántól pedig a Gácsi ág. Gergely fia Zsigmond (1547.) kir. kincstárnok, 1560-ban az ország bárói közé emelkedett. Fiai Ferencz († 1577.) váradi püspök, Simon (1598.) főpohárnok és Imre (1576.) Trencsén vármegye főispánja. Simon fia Zsigmond (szül. 1565 † 1621.) Sáros, Szabolcs, majd Nógrád vármegye főispánja, országbíró és nádor. Ő szerezte a gácsi uradalmat, mely azóta szakadatlanul a család birtokában van. Ágát Ádám (szül. 1601 † 1681.) terjesztette tovább, a ki 1670-től az országbírói méltóságot viselte, 1622-től haláláig Nógrád vármegye főispánja volt. Fiai közűl Ádám (szül. 1663 † 1716.) Nógrád vármegye főispánja és Simon (szül. 1669 † 1729.) II. Rákóczi Ferencz tábornoka; az övé volt Somoskő vára, melyet 1711-ben, midőn Rákóczival Lengyelországba ment tőle elkoboztak. János fiai közűl: János Ádám (szül. 1690 † 1736.) 1714-től haláláig Nógrád vármegye főispánja, Ferencz (szül. 1697.) tábornok, 1736–50-ig a vármegye főispánja. János ága két vonalra szakad. Fiai közűl Jánostól (szül. 1724 † 1774.) Csongrád vármegye főispánjától az idősebb, vagyis a gácsi, Zsigmondtól pedig az ifjabb vagyis a szécsényi vonal származik. A gácsi vonalon Antal (szül. 1761.) cs. kir. kamarás és kapitány, fiai: Antal († 1851.) cs. kir. kamarás és János († 1841.) cs. kir. kamarás. Az utóbbinak gyermekei: Sándor (szül. 1814 † 1894.) cs. kir. kamarás, 1849-ben az orosz sereg mellett császári biztos, 1850-ben Nógrád vármegyei törvényszéki bíró. Antal (szül. 1819 † 1885.) cs. kir. kamarás. 1848-ban Windisch-Grätz alatt az éjszaki vármegyék főbiztosa, majd 1849-ben az orosz sereg mellett tábori biztos. 1861–1864-ig Magyarország kanczellárja, 1867 után több ízben országgyűlési képviselő. Az övé volt Gács, Kékkő, Kelecsény és Tolmács, József (szül. 1829 † 1878.) cs. kir. kamarás, a ki Vilke, Drághi, Varbó, Sztrázs és Óvár helységekben volt birtokos. Antal fiai közűl Antal (szül. 1869.) volt országgyűlési képviselő és János (szül. 1870.) követ Belgrádban. A szécsényi vonalon József (szül. 1756 † 1829.) cs. kir. kamarás. Fiai Miklós (szül. 1780 † 1857.) Zsigmond (szül. 1787 † 1872 Mándokon), utódai Szabolcs és Abaúj vármegyékben élnek. Pál (szül. 1794., † 1854.) a szécsényi uradalmat bírta, melyet Pulszky Ferencznek adott el.
Czímer, melyet II. Lajos király 1525 május 27-én adományozott Ghymesi Forgách Ferencz, László és Sebestyén, néhai Péter fiai, továbbá Miklós és Zsigmond néhai György fiai részére: kék paizsban csőrsisakból előtűnő, aranykoronás, szőke hosszúhajú szemközt helyezett női törzs, melynek veres ruhája, a sisak két oldalán kecses hajlású, leveles csipkézetű takarókká formálódik. E főczímeralakot a koronás fejjel egy magasságban, két oldalt befelé irányult lebegő ezüst holdsarló kíséri. Az egyenesen álló paizsot két oldalt két angyal tartja, két felső sarkához jobbról triton, balról nereida támaszkodik, mindkettő lebegő; a keret alját s koronáját delfinekből és nyíló virágokból összeszerkesztett motivumok ékesítik.
Czímer az 1719. évi grófi oklevél szerint: kékben zöld alapon hétágú és gyöngygyel kirakott aranykoronából kiemelkedő lebegő hajú koronás szűz, mindkét kezét csípőjén tartva, paizs felső sarkaiban két befelé fordult ezüst-félholdtól kísérve. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.
Forgách
