A szabadságharcz.
A szabadságharcz.
A népképviselet alapján 1848. májusában megszervezkedett vármegyére már is nehéz gondok szakadtak: védelmezni kellett a hazát, mely létében támadtatott meg. Az 1848. augusztus 24-én tartott közgyűlésében megszavazta 190.000 forint költséggel a kétezer s néhány száz főnyi önkéntes sereget, mely utóbb a reá kivetett ujonczjutaléknak, illetőleg megyebeli honvédségnek a magvát alkotta.
Az önkéntesek seregének megalakulásakor ennek főparancsnoka Kosztolányi Móricz ezredes, őrnagyai gróf Eszterházy Pál és Csúzy János voltak. Egyik századosa Thaly Zsigmond mérnök. Ez utóbbi élesen figyelő őrködésének, erélyes és gyors közreműködésének köszönhető, hogy Komárom várát a nemzeti védelem számára meg lehetett tartani és pedig azzal, hogy a várőrségnek a magyar felsőbbség ellen lázongó részét (a gróf Ceccopierri-féle ezredet) még idejében lefegyverezték s az őrségtől eltávolították.
A nemzeti kormány a képviselőház 1848. julius 11-iki ülésében megajánlott 200.000 ujoncznak megyénként való kiállítását, általában a védelem ügyének helyi szervezése előkészítését szeptember hó közepétől fogva már kormánybiztosok által intéztette.*
E megyében az első kormánybiztosok: Halassy Ede első alispán, majd Sárközy József egykori alispán, kömlődi nagybirtokosok voltak.
A vármegye a reá kivetett ujonczjutaléknak mintegy 86 százalékát már kiállította, midőn a nemzeti kormány, az országra mindinkább tornyosuló veszedelmek között s különösen akkor, midőn a császári hadak sokasága a megye területének jóformán egészét hatalmába keríté, meggyőződött arról, hogy a helyi védelem és igazgatás ügyét kívánt sikerrel, szabatos pontossággal saját megyebeli egyének által nem intéztetheti. S így a vármegyének 1849. évi február hó 3-án csakis a dunabalparti járások csekély töredékének részvételével tarthatott közgyűlésén Puky Miklóst, Heves vármegye első alispánját, mint teljhatalmú kormánybiztost látjuk szerepelni.*
A megszálló osztrák hadak egyik, Nagy-Megyer körül táborozott parancsnoka, Neustädter tábornok, a falusi birtokaikon időzött Szatmáry Dániel másodalispánt, Pázmány Zs. főszámvevőt, Ghyczy Mátyás főszolgabírót, Csontos István szolgabírót és még három kisebb állású tisztviselőtársukat összefogdostatta, fegyverek között maga elé kisértette s a császári hűségeskü letételére kényszerítette.
536De a fenforgott helyi viszonyok között pozitiv eredményeket az ő buzgó igyekezete sem tudhatott biztosítani. Az ellenség nemcsak hogy megszállva tartotta a megye területét s körülzárta székhelyét, hanem a székhelyet s várőrséget márczius 19-én ostrom alá vette s április 22-ikéig éjjel-nappal szakadatlanul bombáztatta.
Végre mégis a magyar hadaknak Nagy-Sarlónál április 19-én és Herkálynál április 26-án kivívott nagy diadalai megszabadítván a székhelyet a további ostromtól, a megye külterületeit a megszállástól, Puky kormánybiztos is abba a helyzetbe jöhetett, hogy bejárhatta a vármegyét, megismerkedhetett viszonyaival és a már fejetlenségbe sülyedt közigazgatást tisztújítás rögtönzésével újraszervezte, helyreállította, egyidejűleg pedig a megyére újabban kivetett 484 főnyi ujonczjutalék kiállítására a szükséges intézkedéseket megtette.*
Az elnöklete alatt tartott közgyűlésen alispánokul a vármegyéből még az előző év végén Szolnok tájára menekült Halassy Ede és a nevezett Szatmáry D. helyébe Madarassy Móricz és Domonkos Mihály választattak meg.
Puky Miklóst a kormánybiztosság tisztjében nemsokára Ujházy László, sárosi főispán követte. A megye junius 4-iki közgyűlésén már ő elnökölt.*
A szabadságharcz leverése után a győztes hatalom haditörvényszéke Pukyt és Ujházyt kötélhalálra itélte, de itéletét rajtuk csak in effigie hajthatta végre. Külföldi bujdosásaikban Puky végre Genfben telepedett meg, a honnan 1867-ben hazatért s 1887-ben halt meg, míg Ujházy 1870-ben Amerikában, Texas államban fejezte életét.
Ám az orosz hadak e közben mindinkább elözönölték az ország keleti és északkeleti részeit, s fölszabadították a magyar fegyverek áprilisi és májusi fényes győzelmei által megfogyasztott, agyonszorongatott osztrák haderőt addigi lekötöttségéből, s június hava vége felé a vármegye székhelyének egész vidéke már ismét el volt lepve az ellenséges hadak sokaságától és megkezdődtek a vár s környékének birtokáért a szüntelenül vívott kisebb-nagyobb harczok.
Az Ó-Szőny, Kis-Igmánd és Ács községek között elterülő, részben erdős, dombos síkokon folyt nagyobb ütközetek július 2-án, 11-ikén és augusztus 3-án vívattak, – míg végre szeptember 3-án még egy utolsó, orosz segédhadaktól is támogatott megszálló sereg érkezett, hogy nagyobb nyomatékot biztosítson a Világos után már csak egyetlen magyar véderősségnek kézrekerítésére.*
Különben a legelső ütközet, mely a vármegye területét érte, még 1849-ben január 13-án, Aszód pusztáján ment végbe. A csata Nádszegnél kezdődött, a miért nádszegi ütközet néven ismeretes. A csatákban elvérzett honvédhősök emlékezetére a vármegye közönséges 1871-ben, a herkályi erdős síkon, kegyelete jeléül, messze ellátszó emlékszobrot állított.
A vár feladása iránt megkezdett alkudozások közben, szeptember 5-én, a kapituláczió aláírását huszonkét nappal, a tényleges átadást és teljes kivonulást megelőzőleg harmincz nappal, tartotta a vármegye utolsó közgyűlését. A rost a tanácskozás komorságába, a tragédia lefolyásába mintha még a gúnynak, az iróniának keserű cseppjeit is vegyíteni akarta volna. A gyűlési tanácskozás utolsó tárgya Pázmány Mihály színigazgató ama folyamodványa volt, melyben a székház gyűlésterme alsó részének a téli színidényre való átengedését kérelmezte színielőadásokra vármegye közönségétől.
…Jó Pázmány Mihály, Thalia istennő lelkes magyar papja, a lelkek szorongattatásának még e nehéz pillanataiban is mily nagy vala a te naiv hitednek optimizmusa Komárom várának bevehetetlenségében, a bástya falára vésett kőszűznek nemzeted függetlenségét, szabadságát megőrző hatalma erejében, hogy paptársaidnak, Komárom megye bombáktól átlyukgatott székházánál még téli idényi szerepléséről is álmodhattál?! A szerepeket, egészen másféléket, ott már akkor régen a császári biztosok, hadtörvényszéki bírák, profószok, stb. játszották.*
A vár átadásának feltételei, melyeket 1849. szeptember 27-én Herkályon osztrák részről Haynau császári táborszernagy, magyar részről öt ezredes, három alezredes, két százados, mint kiküldött biztosok és Klapka György, mint vár- és hadparancsnok, jóváhagyólag aláírtak, lásd részletesen megírva id. Szinnyei József »Komárom 1848/9-ben« czímű művében.
* * *
