A nemzeti kormány.
A nemzeti kormány.
Az iparvédő egyletek szervezkedési mozgalmaival párhuzamosan az alkotmányválság sötét felhőjének sűrűjéből nagy vajudás között, ime, kibontakozik az engeszelődés mosolygó napja is, mely meghozza – noha csak fegyverszünet jegyének képében – a békét. Virágvasárnapja előtti napon, 1906. április 7-én, véget ért az imparlamentáris kormányzat. A többségkormányzat elve alapján a pártok többségszövetségéből (koaliczió) kinevezték az új felelős parlamenti kormányt, s annak közreműködésével meghirdettetett csakhamar az új országgyűlés.*
A megye választókerületei az április 30-án tartott választásoknál az országgyűlésre az udvardi, tatai és németócsai kerületekből képviselőkül ismét gróf Zichy Miklóst, Világhy Gyulát és Kuszka Istvánt, a nagyigmándi kerületből a most főispánná kinevezett Kálmán Rudolf helyébe Thaly Ferenczet, most már harmadszor, mindnyájan függetlenségi pártiakat, egyhangúlag választották.
Kálmán Rudolfnak, megyéjében a mostani alkotmányvédelem előharczosának, a megye főispánjává kinevezése a vármegye közönségében, mely az alkotmányromboló tényleges hatalom lidércznyomása alól csak imént lélekzett fel, egyszerre felélesztette az utolsó Nádasdy főispánságának nagy emlékét.
A vármegye régi közgyűlési jegyzőkönyvei a főispáni beiktatást »nemzeti ünnep« nevezésével tisztelik. Az 1906. május 10-iki főispáni beiktatás ez elnevezéshez, a hogy azt elődeink értelmezték, díszben, fényben, az érzelmek bensőségében, teljesen méltó volt, a minőhöz hasonlóra e vármegyében a még élő korosabb nemzedék is már csak a gróf Nádasdy Lipót főispánsága negyvenéves évfordulójának ez előtt éppen harmadévszázaddal történt megünneplése alkalmából emlékezhetik.
A vármegye közönsége akkor egy leáldozni készülő életnap bucsuzó sugarainál a dicsőségesen működött férfiú érdemeinek a kegyelet meleg érzéseivel, most pedig nemzeti istenének, a miért tavasza napjának derengő, enyhe sugára a politikai szabadulást számára meghozza, a hála érzetével áldozott. A két emlékezetes alkalom között közös vonás: az is, ez is, a hazafias érdemnek méltatása és ünneplése volt.
* * *
A nagy eszmék igazságában a hitnek megváltó ereje lakozik, hogy a kik érette küzdenek, áldoznak, az eszme diadalát életben vagy halálban keresztülviszik. A magyarságnak e földön végzete, hogy természettől örökölt nemzeti lényével egybeforrt nagy eszményét, a közszabadságot és az annak diadalában való hitet nagy megpróbáltatások, szenvedések árán váltsa meg.
