Szent Péter-monostora.
Szent Péter-monostora.
Közel Bánhidához, mely helyhez a honfoglaláskori véres harczok emléke fűződik, egy Tata nevű úr Szent Péter tiszteletére monostort alapított, mely róla Tatának neveztetett el. Csak ez lehet a Szent Péter monostora, melyről Szent László király is megemlékezik. (Pauler Gyula i. m. I. 47. Wenzel VI. 362.)
Szent László király a Pannonhalma számára készült birtokok összeírásánál megemlíti, hogy a Füzitő előtt fekvő sziget kétharmada a Szent Péter monostorának törvényes birtoka. 1221-ből való az apátság és a konventjének működéséről az első adatunk, midőn bizonyos szőlő-ügyben hozott ítéletre ráütik pecsétjüket. Egy 1225-ben kelt oklevélben említés tétetik a tatai apát majorságáról Szomola közelében, melyben egy-két szerzetes szokott lakni. A tatárjárás utáni korszakban az apát hosszú ideig pert volt kénytelen folytatni Máté fia István ellen, a ki az apátság jószágait hatalmasul elfoglalta. De csak 1263-ban nyerte vissza birtokait az apátság, mely alkalommal a király az alapító levelet is átírta és megerősítette.
Az apátság hiteles helyi kiadványai közül legrégibb az 1260. évi, melyben az egy Virten történt birtokbeiktatásról jelentést tett a királynak. Az apátság birtokviszonyairól csak a XIV. század végéről vannak adataink.
1388-ban Alsó- és Felsőfalu, az itteni hegyjog, hat tatai malom, Mesterréte-sziget és az Érkecseréte-kaszálók birtokába iktattatott Péter apát, majd Szentmiklósfölde, Szentmargitasszonyfölde és Mesterréte birtokok is kezébe jutottak. Utóda, Egyed apát 1398-ban az apátságtól elfoglalt malom visszaszerzése ügyében lépett fel, utóbb a somogyvári apátság kormányzását bízták rája. 1411-ben Tata is a pannonhalmi apátság fenhatósága alá került, ez időtájt Lajos volt az apát (1419.), a ki után egy ideig István következett († 1446 körül). Noha az apátság alárendeltségi viszonyba került, ideiglenes kegyurai a Rozgonyiak voltak, a kik 1446-ban Balázs szerzetesnek adták az apátságot. 1460. szeptember 21-én a Rozgonyiak kieszközölték Mátyás királytól életfogytiglan az apátság kegyuraságát, míg Balázs apát, Tatát odahagyván, a telki apátságot szerezte meg. László nevű utódát sok hányatás érte ez életben; rövid tatai apátsága után 1467-ben a telki, majd a bakonybéli apátság élére kerül, de sehol sem lévén maradása, alkalmasint visszakerült Tatára. A XVI. század elején Imre (1500–1501.) tatai apátról emlékeznek meg adataink. Egy 1508-ban történt vizsgálat alkalmával már Gergely volt az apát, a kit János, majd Nagyszombati Márton (1518.) követtek. (Sörös Pongrácz i. műve nyomán.)
