Ó-keresztény emlékek.
Ó-keresztény emlékek.
A mai Komárom vármegye területe kétségen kívül azok közé tartozott hazánkban, hol a kereszténység legelőször vert gyökeret, de nincsenek határozott adataink arra nézve, hogy e területen a kereszténység még a római uradalom idejében elterjedt volna. Történetíróink felette eltérnek egymástól e tekintetben, mert míg Balics Lajos szerint (A Kereszténység Története. 1901.) a brigetioi táborhely területén talált nehány felirattöredék (sit tibi terra levis) bizonyítéka a brigetioi keresztény egyház létezésének, addig Ortvay Tivadar szerint az őskereszténység az ókorban legfeljebb csak a Rábáig és a Balatonig terjedhetett és azok a feliratos emlékek, melyek Brigetioból előkerültek, csak a pogányság létezése mellett bizonyítanak. (Magyarország Egyh. földleírása, I. 309–311.) Ortvay szerint az a »Vivas in Deo« feliratú síremlék, melyet Aurelia Hernilia készített volt férjének, Maximiusnak, nem tekinthető őskeresztény emléknek.
Kétségen kívül áll, hogy a II. és a III. század folyamán a legiók állomáshelyeinek változtatása következtében egyes katonák kerültek Brigetioba, a kiknek alkalmuk volt az egyes provincziák vallásával, így a kereszténységgel is megismerkedni. De ha egyes legiókban szolgáltak is keresztény katonák, ezek mélyebb nyomot nem hagytak maguk után.
