KOMÁROM VÁRMEGYE NÉPE. Irta Pápay Ernő tanár
164KOMÁROM VÁRMEGYE NÉPE.
Irta Pápay Ernő tanár
Irta Pápay Ernő tanár
Komárom vármegye néprajzi tekintetben, – hogy közhelylyel éljünk, – nem tartozik az ú. n. »érdekes« vagy »színes« vármegyék közé. A külső és leíró néprajzi jellegek szempontjából, minő az építkezés, a viselet, vagy a lakásberendezés, az általános dunántúli típust mutatja; helyi érdekességei, a többi közül kiváló, specziális helyi jellegű »néprajzi szigetei« nincsenek. Ennek oka jórészt földjének és népének (a túlnyomó többségben levő magyarságot tartva szem előtt,) egyöntetűségében rejlik. Földje nagyobbrészt sík, csak kis részben hullámos halomvidék, csekély részében dombos, mely egyforma létfeltételek mellett egyforma életmódot is fejleszt, lakossága is, – mindig nagy általánosságban szólva, – eredetre nézve meglehetősen homogén.
De van ennek egyébb oka is, mely jobára közös az egész Dunántúllal s ez az a magasabb kulturális élet, hogy röviden így fejezzük ki magunkat, mely ez országrészt a többiekkel szemben megkülönbözteti, s mely a kirívó néprajzi sajátosságok elmosódását eszközli és a népélet mindennemű megnyilatkozásának egyöntetűvé válását fokozatosan munkálja.
Nagymértékben hozzájárul ehhez az a körülmény, hogy lakosságának jó nyolczadrésze a volt nemesi rendhez tartozott, – egész községek vannak itt, melyek tisztán nemesekből állanak, – ez a rend pedig egész életmódjában, építkezésében, ruházkodásában, szokásaiban a nálánál magasabb osztályhoz, a földbirtokosokhoz húzott, azokat utánozta s a jobbágysorban élő néptől tőle telhetőleg külsőképpen is igyekezett magát megkülönböztetni.
Talán nem járunk rossz úton, ha még egy tényezőre rámutatunk állításunk támogatására s ez a megye közlekedési állapota s ebben a keretben a székvárosnak, Komáromnak a szerepe. Komárom vármegye az ú. n. nyilt vármegyékhez tartozik. Elsőrendű országos közlekedési útak szelik keresztül, – ezeknek menetét követik most a vasútak, – melyeken, különösen a túladunai részen, mindenha élénk forgalom bonyolódott le s ebben a vármegye lakosai is jelentős részt vettek, ennek pedig erős nivelláló hatása van. De ezt csak futólag említvén meg, vessünk egy pillantást Komárom földrajzi helyzetére s ebből kifolyó szerepére a mi esetünkben. A megye térképét magunk elé terítve, látjuk, hogy Komárom nemcsak politikai, hanem a legtermészetesebb földrajzi fővárosa is a megyének. A megye minden vize a Duna völgyébe törekszik, a megye minden közlekedő útja Komáromba torkollik. Ez az igazi természet kijelölte megyei középpont, melyhez hasonló helyzettel kevés megyei székhely dicsekedhetik. Sűrü érintkezése volt és van a megye minden részének Komárommal, – a túladunai részeknek meg Tatával is – s ez a sűrű érintkezés e magasabb műveltségű góczponttal bizonyára nem maradt hatástalanul a peremi részek művelődésére, külső életkörülményeire nézve sem.
De jóllehet, hogy e néprajzi egyöntetűséget ennyire hangsúlyoztuk, mégis el kell ismernünk, hogy jelentős eltérések vannak néprajzi tekintetben a vármegye egyes részei között.
A Duna a megyét éppen derékban vágja keresztül s ezzel egyszersmind két néprajzi félre is osztja azt. Más a Dunántúl, más a Dunáninnen. A Duna völgye szembetűnően néprajzi választó vonal, a két part lakossága nem érintkezik, 165nem keveredik egymással, szórványos esetek kivételével. Míg azonban a túladunai rész nagyjában egységes területnek minősíthető, a dunáninneni részt ismét két félre osztja a Nyitra-Vág-Duna medenczéje, mert a Csallóköze ismét más, mint az udvardi járás területe. A vármegye nem kevesebb, mint 8 más megyével határos s ebből az udvardi járásra 3 vármegye esik. De míg amazok kivétel nélkül színtelenek s az általános dunántúli (beleértve a kisalföldit is) tipusba tartoznak, addig ezek színesek s a tót-palócz törzsek területébe esvén, színükből ennek is kölcsönöztek. Színes viseletet, – mert elsősorban ez van szemünk előtt, – csak itt találunk, a mit e befolyás mellett annak is tulajdoníthatunk, hogy ugyanitt tót települések is vannak. Milyen érdekes ezzel szemben, hogy a Vértesek közé került tótok, környezetükből kiszakítva, eredeti viseletüket is elhagyták!
Komárom vármegye területén van egy sz. kir. város és 91 község, számos pusztával. Lakóinak száma (polg. és katonai együtt) 180.024. Komárom megye a nagyközségek hazája, mind azok terjedelmét, mind lélekszámát illetőleg: egy-egy községre átlag 1780 lélek esik, (Komáromot nem számítva). Különösen népesek a községek a dunántúli részen a gesztesi járásban, egy-egy község átlag 2080 1akossal; legkisebbek a Csallóközben, átlag 1381 lélekkel. Az 1 km.2-re eső lélekszám 56.9, a dunántúli átlag 65.6. Megyénk tehát olyan sűrün lakott, mint Veszprém és Baranya, előtte van Fejérnek, Somogynak és Mosonnak. Népessége állandóan emelkedik, bár a kivándorlás, (nem Amerikába, hanem különösen Budapestre,) szintén nagymérvű, annyira, hogy némely községek (pl. a Csallóközben, vagy pl. Bokod, Császár, Kocs) stagnálnak s vissza is fejlődtek. A legutóbbi 10 év alatt (1890–1900) népszaporodás tekintetében csak Zala vármegye előzte meg a dunántúli vármegyék közül és Sopron járt hozzá közel. Nagy része van azonban a kedvező eredmény létrejöttében a gallai szénbánya-telepre tódult munkásságnak is. A lakosság száma volt, (csak a polgári elemet számítva,) 1869-ben 141.372; 1880-ban 151.699; 1890-ben 159.504; 1900-ban 175.782.
Anyanyelv szerint így oszlott meg 1900-ban: magyar 153.999, német 11.665, tót 8548. A maradékban apróbb nemzetiségek foglaltatnak. Az 1893-ik évi népszámlálás 2.437 czigányt talált a vármegye területén. A három nép százalékszámai sorban ezek: 90.8%, 10.3%, 3.0%. E vármegye tehát túlnyomólag magyar lakosságú. Hajdanában talán egészében az volt, csak a török dúlások után és még később telepítettek be földesúri birtokokra németeket és tótokat, miként azt a községek története el mondja, amazokat főként Svábországból és Frankóniából, emezeket Barsból, Nyitrából és Trencsénből, mindketten a Vértesek közé és aljába. Van még néhány tót község az udvardi járásban is. A községek leírásánál mindezek megtalálhatók. Mind a svábok, mind a tótok szívesen tanulnak magyarul, a telepesek nagy része már megmagyarosodott s a statisztikai kimutatás szerint felerészük beszéli nyelvünket; nemzetiségi torzsalkodás Komárom vármegyében ismeretlen. Ide iktatjuk még, hogy Tarjánon, Bajon és Agostyánon a svábság, Szőllősön és Bánhidán a tótság nyert tért a magyarsággal szemben.
Nyelvjárás.
A nép külseje.
Életmód és foglalkozás.
Építkezés.
Berendezés.
Telekbeosztás.
Népviselet.
