Tárkány.
Tárkány.
Tárkány, magyar nagyközség, Győr vármegye határának közelében. Házainak száma 349, róm. kath. és ref. vallású lakosaié 2988, de közöttük a katholikusok vannak többségben. Postája helyben van, távírója Bábolna puszta, vasúti állomása Nagyigmánd. Első nyomát, Tarcan alakban, 1221-ben, egy határjáró levélben találjuk. 1275-ben már villa Tarkan alakban említik. 1363-ban Tárkányi Finta özvegye, Ethei Péter leánya, tárkányi jószágát és vagyonát unokájának, Moki Gergelynek hagyományozza. 1492-ben Tárkányi András itteni birtokát eladja Tarch Mártonnak. A török világban ez is elpusztult és még 1672-ben is néptelen hely, de ez időtájt Gencsy pannonhalmi főapát veszi zálogba és 1684-ben újból megtelepíti, 1693-ban pedig bérbeadja Komáromy Istvánnak. Ezután mindvégig a főapátság maradt az ura és ma is ennek van itt nagyobb birtoka. Megjegyzésre méltó, hogy a lakosok száma itt a mult század első fele óta majdnem 1200-al gyarapodott. A községben fennálló két templom közül a róm. katholikusoké 1734-ben, a reformátusoké pedig 1800-ban épült. A tárkányiak katholikus ifjúsági egyesületet és önsegélyző szövetkezetet tartanak fenn. Ide tartoznak Major, Mihályháza, Ölbő, Parragh és Vasdinnye puszták. Ölbő puszta neve már 1171-ben, Elbeo alakban, személynévként van említve. Első birtokosaként Opuch, vagyis Apos szerepel, a ki 1210-ben 18 jobbágyát a pannonhalmi apátságra hagyta. Ekkor már villa Ilbew alakban szerepel. 1213-ban egy másik birtokosával találkozunk, s ez Catlu, a ki a maga birtokát szintén a pannonhalmi főapátságnak adományozza. III. Incze pápa jegyzékében Helbeu néven van feljegyezve. II. Endre 1221-iki oklevelében Elbu, majd Ilbeu alakban van írva. 1221-ben Apos testvérei újabb adományban részesítik a főapátságot. 1245-ben Opuch neje ismét négy ölbői szolgáját adja oda az apátságnak. 1288-ban Henrik bán fia, János nádor más birtokért cseréli el itteni részét a Zách és Jáki családbeliekkel. Később a Vasdinnyei Vass család is ura lesz s 1657-ben Vass Mátyás és Csepy Józsa kapnak itt új adományt. 1538-ban a főapát a maga részét Tarcsi Albertnek zálogosítja el. A török világot megelőzőleg a község a puszta templomi dűlőn feküdt, s mikor pusztává lett, a lakosok a mostani község helyére telepedtek. Ősi templomának romjai a régi faluhelyen még a közelmultban is láthatók voltak. 1693-ban a főapátság Tarcsitól visszaváltotta és Komáromy Istvánnak adta bérbe. Vasdinnye puszta hajdan szintén népes hely volt. Ilynevű hely régente kettő is szerepelt, mindegyik más jelzővel. Az apátság ősi birtoka, mely már Szent László összeírásában is Dinna néven van említve, míg III. Sándor pápa 1175-ben, tehát ugyancsak Szent László korában Digna alakban említi. Vasdinnye elnevezését a Dinnyei Vas családtól vette, mely 1435-ben már birtokosaként van említve. Ugyanekkor szerepel Szent Márton tiszteletére épült temploma is. A török világban ez a helység is elpusztult és határán a törökök kiűzetése után két puszta keletkezett, Vasdinnye és Nagydinnye néven, melyek később Vasdinnye néven egyesültek. 1616-ban új birtokosai bukkannak fel, Kulcsár Imre és osztályos társai személyében, a kik 126e birtokukat Gyárfás Mihálynak zálogosítják el. Kívülök ugyanakkor Iványi Anna is részbirtokosa volt és ő is Gyárfásnak zálogosította el a maga részét. 1694-ben Bükki Nagy István ül az egyik birtokban, melyet tőle Tárczay József és Némai Kata utódai igényelnek. Az apátság a maga részét 1755-ig birtokolta, a mikor azután az egész Batthyány Lajos nádor kezére került. A Batthyányaktól később a kincstár vette meg és most a m. kir. állami ménesbirtok uradalmaihoz tartozik.
