Kömlőd.
Kömlőd.
86Kömlöd.
Gróf Hugonnay Béla kastélya.
Kömlőd, magyar nagyközség a tatai hegysor alatt. Házainak száma 139, nagyobb részben református vallású lakosaié pedig 788. Posta van a községben, távírója és vasúti állomása pedig Dad. Neve Kemlew alakban, 1450-ben bukkan fel először. Ekkoriban még csak puszta és még Szapolyay alatt is az, a mikor Kemleü alakban szerepel. 1638-ban egy részének a Pázmándyak, egy másik részének, a Szemereiek leányága révén, a Butkai Wiczmándyak is birtokosai, de Farkas Pál és Ilona ekkor, ellentmondanak Blasy Katalin, özv. Pázmándyné birtokba iktatásának. 1659-ben a fele Farkas Pál nógrádi viczekapitányé, a másik fele pedig Tathay Máté sajkás vajdáé és nővéréé, Ilonáé, de ezek részeiket Pázmándy Jánosnak, Kalmár Gergelynek és Káposztás Mihálynak zálogosítják el. 1743-ban Cseh József és neje Farkas Ágnes, Berthóthi Farkas István özvegye, Lipthay Zsigmond, Sándor és Gáspár, Beniczky Mária és Júlia itteni részeiket báró Sándor Mihálynak adják el. Később még a Pázmándy, Sárközy, báró Saffaliczky, Badicz, Pálffy, Jókuthy, Szabó és a Szemere leányágbeliek voltak a közbirtokosai, most pedig Pázmándy Géza örököseinek és Mihályi Ignácznak van itt nagyobb birtokuk és gróf Hugonnay Bélának, a Pázmándyak révén, szép, kényelmes kastélya. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn. Ide tartoznak Kis- és Nagyparnak, Mihály és Prokop puszták. A parnaki pusztáról csak 1671-ben találunk először említést, a mikor Enyeghy János és osztályos társai Pázmándy Györgynek és nejének, Csapó Zsuzsánnának adják el. A falu fölött mesterségesen hányt halom látható, melyet Fényes hun halomnak mond, holott az beigazolhatólag a török időkből származik. Református temploma 1742-ben épült.
