Kethely.
Kethely.
Kethely, Fehér vármegye határának közelében fekszik. Magyar nagyközség, 145 házzal, és 921 róm. kath., ág. ev. és ref. vallású lakossal, a kik között azonban a róm. katholikusok vannak a legtöbben. Postája és távírója Kisbér, legközelebbi vasúti állomása Ete. Már a rómaiak korában megült hely volt, mert határában római temetőre bukkantak, a honnan gyakran kerülnek felszínre római sírmaradványok. A község, Pesty Frigyes szerint, Kedd-helytől vette a nevét, Podhraczky szerint pedig Ketel kún vezértől. Az előbbi valószínűbb, mert tudvalevő, hogy hasonló helynevek, mint Kedd-hely, Csütörtök-hely, stb. elég gyakoriak. Ezt igazolni látszik az a körülmény is, hogy a községnek 1419-ben még Csete volt a neve, és az említett időből kelt oklevél szerint possessio Chete a vérteskereszturi apáté volt. Keddhely nevét tehát bizonyára csak később, akkor kapta, a mikor a keddi napra vásártartási jogot nyert. Később, a vérteskereszturi apát után, az Enyingi Törökök kezére jutott, és Enyingi Török Imre Héderváry Ferencznek adta, a ki 1506-ban Batthyány Benedeknek zálogosította el. 1526-ban Bakith Pál, testvérei, neje és leánya kaptak reá királyi adományt. 1529-ben a törökök elpusztították. Alig települt újra, 1543-ban 1549-ben ismét rajta ütöttek a törökök, felégették, kirabolták és számos lakosát rabságba hurczolták. Majdnem száz évig maradt puszta, elhagyott hely, és csak 1642-ben kezdett újra települni. Ekkor már az Esterházyak voltak az urai és most is gróf Esterházy Miklós 75Móricznak van itt nagyobb birtoka. A Bakonynak ú. n. halmoki erdő-részében, földvár nyoma látható, melyről némelyek azt tartják, hogy a török világban az erdőkbe menekült lakosok a saját védelmükre emelték. Mások szerint a földvár régibb, de a törökök hányták szét. Az itteni Apostagi dűlőről már Császár község leírásánál megemlékeztünk. A községben három templom áll fenn, melyek közül a katholikus 1766-ban, az ág. ev. 1789-ben és a református 1856-ban épült.
