Bana.
Bana.
Bana, Győr vármegye határa mellett fekvő magyar nagyközség, 298 házzal és 3178 róm. kath., ref. és ág. ev. vallású lakossal, a kik között azonban a római katholikusok vannak túlsúlyban. Posta van a faluban, távírója Bábolna puszta, vasúti állomása pedig Nagyigmánd és Szentjános. Hajdan királyi várbirtok, s várát már a Névtelen Jegyző említi. Ez a ma is Várdombnak nevezett dűlőn feküdt. A banai várispánság egyike volt a fontosabb hadi állomásoknak; várispánjai a legelőkelőbb családok tagjai voltak, a kik főhivatalokat viseltek. 1241-ben királyi vámját említik, de akkoriban nem a mai helyén, hanem a mostani közös temető területén feküdt, a mit számos jel és egyebek között az is bizonyít, hogy itt hajdani templomának alapfalai még most is megvannak. A szent kereszt tiszteletére szentelt templomát már 1249-ben említik. 1248-ban villa Bana néven van említve, de ugyanakkor egy másik, azóta elpusztult Bana helység is szerepel. 1379-ben Nagy Lajos király possessio seu terra Bana néven Kolos fia Jakab mesternek adományozza, de hogy ez melyik Bana volt, meg nem állapítható. Ez időtájt vámjövedelme a komáromi várhoz tartozott. Bana vára a tatárjárás alatt pusztulhatott el, mert noha árpádkori oklevelek elég sűrün emlegetik, már a Hunyadiak korában megszünt szerepelni. Sánczait a tagosítás után széthordták, széthányták, vagy töltésekül használták fel, de a nyomuk maig is megvan. A község a XVI. század második felében települt újra. 1631-ben a Szilágyi-családnak még csak pusztája volt, melyet Szapáry Andrásnak és Mihálynak zálogosított el. 1666-ban már a Szapáry családbeliek osztozkodnak az egész birtokon. Később azután a Milkovich, Komáromi, Pulay, Somogyi, Sebő, Zámory, Rudasich, Jankovich, Modrovich családok, a vallásalap és a bábolnai ménesbirtok voltak az urai, most pedig Zámory Györgynek és Imrének van itt nagyobb birtokuk. A községben két templom van. A róm. kath. 1784-ben épült és 1897-ben újraépítették, a református pedig 1620-ban épült, de elpusztult. 1680-ban ugyanazon a helyen ismét felépítették és egy újabb katasztrófa után, 1788-ban ugyanazon a helyen harmadszor épült. Ez utóbbi egyháznak XVII. és XVIII. századbeli érdekes ötvösművei vannak. Banához tartozik Bábolna puszta, Csemerhát, Farkaskút, Istvánháza, Jaeger major, Kis- és Nagy-bábolna és Kajánd majorokkal, Karabuka és Lobkovitz erdőrészekkel, továbbá a Milkovics, a Pulay, Szakáll és Zámory tagok. Bábolnapuszta hajdan falu volt és már 1268-ban a Babunai család birtoka, melyet ekkor Babunai Miklós özvegye: Annis birtokolt. 1297-ben említve van az a nagy országút is, mely Ácsról Babunára visz. 1328-ban Szent György tiszteletére szentelt temploma és Péter papja is említve van. 1526-ban Zerdahelyi Imrefi Mihály szerepel birtokosaként. 1263-ban Biay János, Sárközy Gáspár és János, Siesy János és Dallos János kapnak reá királyi adományt. 1635-ben, Bőny Péter és Siesy János kihaltával, Valticher Márk és Szapáry András kapnak ide donácziót. 1662-ben Csajághy Gergelyt és nejét, Konkoly Borbálát iktatják némely részeibe. Báró Szapáry Péter 1696-ban, Iványos Miklós és érdektársai ellen birtokpert folytat. Azután egészben a Szapáryaké lett, a kiktől 1789-ben az állam 450.000 arany forintért az állami ménesbirtok czéljaira megvásárolta. Itt van a m. kir. ménesbirtok igazgatósága, a ménesparancsnokság és a méntelep osztályparancsnoksága. Van itt még gőzmalom, burgonyalisztgyár és téglaégető. Magának e pusztának 1382 lakosa van, a kik nagyobb részben róm. kath. vallásúak. Katholikus templomát az 1724-iki canonica visitatio említi ugyan, de építési ideje ismeretlen. A templom sekrestyéjében régi féldombormívű kőkép látható, melyet némelyek a hajdani Babuna községben fennállott templom maradványának tartanak. E puszta határában 1809-ben és 1848-ban ütközet volt.
